"Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.
Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra. Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk."
Gondolatok az igéről
"Az ember közeli ismerőse a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat. Amikor mardossa a belsőt, mindenki szeretne megszabadulni tőle, keressük a jóvátétel lehetőségét, hogyan lehetne engesztelődésre találni. Ilyenkor jönnek a fogadkozások, hogy ha kapunk egy új esélyt a megbocsátásban, akkor többet ilyen nem fordul elő, hiszen tanultunk a dolgokból. Ám jól ismerjük azt is, amikor minden életünket megújító törekvésünk, próbálkozásunk mellett és ellenére ugyanaz történik. Kezdődik minden elölről...
„Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róm 7,24) Lehet ezen valahogyan változtatni, vagy marad a szüntelen körforgás? „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (Róm 7,25) Ő az, aki azért jött, hogy a kereszt tökéletes áldozatával engesztelést szerezzen minden bűnre egyszer és mindenkorra. Benne megtörik a korábbi körforgás, hiszen „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).
Keresed a változtatást, a megújulást az életedben? Fogadd Jézus tökéletes áldozatát, kérd a szabadítását, mert akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad lesz!"