Ünnepélyes keretek közt emlékeztünk meg gyülekezetünk fennállásának (hivatalos bejegyzésének) 120 éves évfordulójáról 2013. június 23-án.
Az egész napot imaközösséggel kezdtük. Az egybegyűlteket Vas Ferenc testvér buzdította imádságra a Péld 29,18 és az És 32,8 versei alapján. Testvérünk buzdítása során hangsúlyt tett arra, hogy: – Kijelentés nélkül elvadul a nép, de boldoggá lesz, ha befogadja azt.
A délelőtti istentisztelet Kiss Tibor Péter lelkipásztor testvér imádságával és köszöntő szavaival vette kezdetét, majd a Sarkadkeresztúrról elszármazottak köszöntésére került sor egyenként, régiónként/településenként. Legtávolabbról egy házaspár érkezett Dunaújvárosból, Nagy Andrásné és férje. Jolán, az elsőként megtért Durkó Andrásné/Fábián Kata dédunokája. (Fábián Kata szülésznő bemerítése Kornya Mihály által történt 1884-ben.) A legtöbben Gyuláról látogattak haza Sarkadkeresztúrra, de voltak Békéscsabáról, Békésről, Sarkadról és még sok más helyről is.
A köszöntések után, a hitelődök neveinek a felsorolása következett, amit Patkás Tamás gyülekezetünk egyik férfi tagja gyűjtött össze, elsősorban Bondár Ferenc testvér által 1985-ben írt krónika felhasználásával, amit Nyári Ervin gyülekezetvezető olvasott fel. Ezt követően az emlékezés perceiben mindenki – aki szólni kívánt – lehetőséget kapott arra, hogy visszaemlékezzen a személyes múltra, arra, ahogyan azt ő, vagy közvetlen családtagjai élték meg. A legkorosabb emlékező Bogyó Jánosné volt, aki 93 évesen elevenítette fel emlékeit a múlttal kapcsolatban. Őt, előtte és utána is sokan mások követték. A fiatalok énekszolgálatát követően Hajnal Zoltán – kinek szülei szintén elszármazottak – ceglédi lelkipásztor hirdette az igét a Zsolt 77,1-21 alapján. Testvérünk szolgálatában többek között kifejtette, hogy az emlékezés a tényeket tárja fel, de a csendesség, a valóságot hozza közelebb. Szólt arról is, hogy: – A visszaemlékezésnek van helye, főleg akkor, ha az közelebb visz az Istenhez, mivel ennél fontosabb cél nem lehet.
A két istentisztelet közötti időben lehetőség nyílt mindenki számára a közös fotózásra, az emlékkiállítás megtekintésére, az emléklap aláírására, a testvéri-, baráti beszélgetésre, az alkalmi fúvós zenekar meghallgatására és a közös ebéd elfogyasztására. Gyülekezetünk 16 tagja nagy szeretettel látta vendégül a közel 150 fős vendégséget. A közös ebéd elkészítéséhez, a tagok áldozatos munkája mellett sok barátkozó/szimpatizáns is hozzájárult. Nagy segítségként éltük meg a helyi iskola alapítványa által számunkra biztosított nagy sátor térítésmentes kölcsönadását is.
A délutáni istentisztelet a Sarkadkeresztúrról elszármazottakból összeállt alkalmi énekkar szolgálatával indult. A Kiss Tibor Péter testvér által elmondott imádság és köszöntések, valamint az üdvözletek tolmácsolása (Dr. Urbán Gedeon és ifj. Kovács László lelkipásztorok E-mailben, míg Seres Sándor román ortodox parókus telefonon tolmácsolta jókívánságait.) után, a történelmi visszatekintés percei következtek. Kiss testvér kitért az előadásában az 1884-es első, majd az 1885-ös és 1887-es bemerítésekre, a román és a magyar gyülekezetek első vezetőire és tagjaira, a két gyülekezet 1940-ben történt egyesülésére, az 50 évvel ezelőtti imaház megnyitására és a különböző meghatározó korszakok eseményeire. Végül a jelenlegi tagok és törekvők neveinek a felsorolására került sor.
Ezt követően az összevont énekkar több énekkel is megörvendeztette a jelenlevő ünneplő gyülekezetet. Az énekeseket, a gyülekezet fiataljainak a versmondása és énekszolgálata követte. Versmondással Bakos Emese és Dézsi Csaba szolgált. Bizonyságot Nyilas Richárd III. éves teológushallgató tett. Az énekek hangszeres kíséretét Fazekas Abigél és Fazekas Efraim vezette.
A község nevében Bakucz Péter polgármester mondta el köszöntő gondolatait. A polgármester párhuzamot vont a bibliai tékozló fiú és a Sarkadkeresztúrról elszármazottak között. A párhuzam abban állt, hogy miként az atya örömmel várta és fogadta a hazatérő tékozló fiát, úgy a település is örömmel fogadja az elszármazottakat, még akkor is, ha csak egy rövid időre jönnek haza. A köszöntések sorában Mike Jenő egyházkerületi alelnök, presbiter, a békési gyülekezet, míg Gál Lajos testvér a szeghalmi körzet nevében szólt igei gondolatokkal.
A délutáni igehirdetés alapigéjét Hajnal Zoltán lelkipásztor testvér az És 43,18-28-ból vette. Testvérünk szolgálatába többek között hangsúlyt, hogy: – A gyülekezet nem tud elfogyni, amíg Krisztusra tudja bízni az életét, valamint arról is szólt, hogy Isten arra hív minket, hogy Krisztust akarjuk, aki által Isten mindennel meg tud ajándékozni minket. Jöjjünk hát hozzá! – szólt a bátorítás.
Kovács Gyula testvér, a Nagyváradi Missziókerület elnöke, a nagyszalontai gyülekezet lelkipásztora: „A Mester itt van és hív téged!” – gondolattal szólt a gyülekezethez és hívta a megtérőket, újra elkötelezőket az Úrhoz. Kovács testvér buzdító szolgálata után Kiss testvér Jézus Krisztus Simon Jóna fiához intézett háromszori kérdésével, miszerint: „Szeretsz-e engem?” – fordult a jelenlevőkhöz. Azt kérte, hogy aki Jézus kérdésére igent tud mondani, az a helyéről álljon fel. A közel 120 fős gyülekezetből alig maradtak ülve, szinte mindenki felállt. Megható és rendkívüli pillanat volt ez az egész nap vonatkozásában.
A délutáni istentisztelet után is volt lehetőség a csoportkép elkészítésére, az emlékkiállítás megtekintésére, valamint a szeretetvendégség melletti meghitt beszélgetésre, ismerkedésre.
Hálásak vagyunk azért, hogy a nap folyamán több mint 200-an fordultak meg az ünnepi alkalmon, Sarkadkeresztúron. Hálásak vagyunk a jó időért, Isten jelenlétéért, a gyülekezet múltjáért, jelenéért – még ha kicsi is – és a jövőért is, de legfőképpen azért, hogy volt egy nap, ami alkalmas lett arra, hogy megálljunk és elcsendesedjünk, valamint közösségben legyünk egymással és az Úrral
Istent illesse mindenért a dicsőség!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
