A hónap igéje
„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” (1Móz 2,7)
„Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz 3,19b)
„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt 8,4–9)
A hónap gondolata
Emberek vagyunk. Önmagunk teljes megértése meghaladja képességeinket, de Isten jónak látta, hogy sok mindent tudjunk magunkról. Ezek közül a legelső, hogy teremtmények vagyunk, Isten alkotásai. Ez meghatározza, kit tekinthetünk világunk eredőjének és középpontjának. A második, hogy bűnbeesettek és halandók vagyunk. Ez meghatározza, mit gondoljunk eszméinkről és képességeinkről. A harmadik, hogy Isten Fia halála által megmentett bennünket az örök életre. Ez meghatározza, hogy hol keressük életünk értelmét és üdvösségünket.
A hónap kérdései
Mit gondoljunk magunkról annak fényében, hogy nem a véletlen folytán jelent meg az emberi élet földünkön? Hogyan éljünk a bennünket körülvevő teremtettségben (növények, állatok, ásványok stb.) annak tudatában, hogy ugyanaz a Teremtő formált minket, és ugyanúgy szövetségre lépett velünk (1Móz 9,9–10)? Hogyan tudjuk a csak általunk hordozott istenképűséget felmutatni világunkban?
A hónap imája
Istenünk, segíts helyén kezelni értékességünket, a teremtettségben magunkat a te kezedre bízni, a teremtményekről felelősséggel gondot viselni. Ámen.