2018 Fiatal Baptista Művésze – Dósa Csenge

A Magyarországi Baptista Egyház vezetősége Dósa Csengének adományozta a 2018 Fiatal Baptista Művésze díjat. Az elismerésről, családról, hitről és művészetről beszélgettem vele.

Hogyan fogadtad a hírt, hogy megkaptad a 2018 Fiatal Baptista Művésze díjat?

Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, megtisztelő volt és örültem. Személyesebbnek éreztem a többi díjnál, mert szorosabban kötődik a hitéletemhez. Ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy én ehhez még túl fiatal vagyok, biztosan vannak mások, akik már többet letettek az asztalra.

Milyen családba érkeztél, hol nőttél fel?

Szüleim a „Wessiben” ismerkedtek meg, és mi is „odaszülettünk”. Nagyon szerencsésnek mondom magam, mert idillben, biztonságérzetben nőttem fel, szoros kapcsolatban a szüleimmel és a testvéreimmel. Van egy bátyám, egy nővérérem és egy öcsém. Anyáéknak nagyon fontos volt, hogy közülünk mindenki zenéljen. Anya adta a kezembe a hegedűt ötéves koromban. Játéknak fogtam fel az elején, és közben a tanárom megszerettette velem a hangszert. A jutalmam kezdetben a sikeres órákért mindig egy kakaós csiga volt az anyukámtól. Hamar kiderült, hogy az átlagosnál több tehetségem van a zenéhez. Egy versenyen kapcsolatba kerültünk Ácsné Szily Éva tanárnővel, és 11 éves koromtól hozzá jártam a Tóth Aladár-zeneiskolába. Fantasztikus pedagógiai érzék, jelentős csapat, mai napig tartó kapcsolatok, táborok, versenyek voltak, amiket a tanárnőtől kaptam. Hozzá fűződik a pályaválasztásom is. Megszerettette velem a zenét, segítette a jellemfejlődésemet, és inspiráló környezetet teremtett számomra. Én is szeretnék majd tanítani, és abban őt tartom példaképemnek. A Konzervatórium érdekes időszak volt. Petőfi Erika volt a tanárom. A legjobb barátnőim ezekből az időkből vannak. A Zeneakadémián Kokas Katalinnál kezdtem tanulni, akivel nagyon illeszkedett a személyiségünk. A korábbiaknál erőteljesebb zenei inspiráció, más, újfajta gondolkodásmód jellemezte a közös munkánkat. Minden gondolat új volt vele, átforgatta a szabályrendszeremet a zenei formálásban. Megtanított a zenében más színeket keresni, karaktert adni valaminek. Ő maga személyesítette meg számomra a zenét. Én is talán már érettebb voltam, azért is hatott rám így, hiszen előtte is és azóta is sok inspirációt kaptam. Jelenleg Perényi Eszter és Banda Ádám növendéke vagyok. Ők azok a mestereim, akiktől rengeteget tanulok, akik rendszeresen látnak, hallgatnak, akik együttműködve tudják mindig, hogy mi a következő lépés. Igényes és alapos munkára szoktatnak. Fontos számukra az előrehaladásom. Én is érzem a fejlődést. A biztonságérzet, amit tőlük kapok, meghatározó számomra, és az, hogy erősen láttatják velem a célt.

Hogyan éled meg az Istennel való kapcsolatodat a zenei pályádon?

Sokszor döntenem sem kellett a dolgokról, mert Isten vezetett mindig. Minden egyes lépésemet ő irányította, még ha ez bennem nem is volt tudatos. Az önátadásom 2016-ban történt, amikor egy ifitáborban kérdéseim támadtak. Olyanok, amikre mindig is tudtam a választ, mégis megakasztottak. Később realizáltam, hogy nagyobb döntést hoztam, mint képzeltem. Isten kezébe tettem az életemet. A legnagyobb dolog az életemben, hogy az övé lehetek, és ő formál. Igyekszem hagyni, hogy munkálkodjon bennem és akár általam is, ezért próbálok úgy dolgozni és úgy kapcsolódni másokhoz, hogy azzal őt képviseljem.  Őszintén szólva a zenei pályán nem érzek magamban túlzott ambíciókat, nem szeretem magam másokhoz hasonlítani, nem jellemző rám a versenyszellem. Ez nem tudom, hogy Isten védelme, vagy az én személyiségem, de a környezetem ezt hiányolni szokta. Bár sok versenyen vettem részt, legtöbbször valamilyen külső hatás eredményeként vágok bele, és a fejlődés lehetősége, a feladat és a visszajelzések érdekelnek benne. A zenét viszont nagyon szeretem, és jó arra gondolni, hogy ez egy olyan szakma, amit a mennyben is folytathatok.

Előadóként mennyire tartod fontosnak a közönséggel való kapcsolattartást? Hiszel-e abban, hogy az előadó-művészettel hosszú távú hatást lehet elérni a hallgató személyiségfejlődésében?

Minden hat ránk, amit átélünk, a zene pedig különlegesen is hat a lélekre. A lényeg szerintem, hogy úgy tudjak kapcsolódni a közönséghez, hogy olyan eszköz lehessek, aki a fentről, Istentől inspirált zeneszerző mondanivalóját a lehető leghitelesebben tudja tolmácsolni a zene mélyére hatolva.

Milyen kedves elfoglaltságaid vannak a zene mellett?

A sport kikapcsol. Szeretek társaságban lenni, kedvelem a könnyűzenét és a táncot, csak ezek közül alig fér bele valami az életembe. Viszont a zene a hobbim, az életem és a szakmám is. Néha nagyon pörög az élet, és olyankor amit legjobban szeretnék, az az alvás, de sajnos arra sincs elég időm.

Hogyan képzeled el a jövődet?

Jövőképemben engem nem riaszt meg az élet egyszerűségének megélése. Alapvetően a házasságot, a családot és az anyaságot tartom legfőbb célnak az életemben, mert azt láttam, hogy ezek több boldogságot adnak, mint bármilyen karrier. Emellett kötelességemnek érzem a talentumommal való sáfárkodást, szeretnék minél jobb és hitelesebb zenész lenni, de hogy ezt Isten hogy akarja használni bennem, az az ő dolga és a jövő zenéje. Én nyitott akarok lenni a vezetésére. Kamarazenészként és tanárként is el tudom képzelni magamat a jövőben mint hegedűművész.

Melyik a számodra legkedvesebb rész vagy ige a Bibliában?

Sok van, és mindig más kerül a fókuszba, de a szeretethimnusz nagyon kedves számomra, Isten szeretetét mutatja be, és egyben nagy kihívás is.

Murányi Anita