A hónap igéje
„Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób.” (Jób 1,21–22)
Nyáron a sok napsütés és a meleg felszabadít a sötétebb és hűvösebb hónapok szorítása alól. Ilyenkor már biztosan nem kell szembenéznünk a zord időjárási tényezőkkel. Vagy mégis? Mert mi van akkor, amikor sötét fellegek jelennek meg az égen, majd heves szélviharok, villámcsapások és mennydörgés közepette szakadó esőben tapasztaljuk, hogy az Úr adta, majd egy időre el is vette a békés meleg időszak nyugalmát tőlünk. Ilyenkor tisztában vagyunk azzal, hogy a rossz időnek vége lesz, a nap ismét ki fog sütni, mint ahogyan az is lehetséges, hogy valamikor azután újra sötétség borul ránk.
Szándékosan nem kívánok ennél drámaibb történetekhez nyúlni akkor, amikor Jób könyve szolgál alapul a hónap témájához. Hiszen július van, a szabadság, a kikapcsolódás, az önfeledt időtöltés ideje. Szeretnék ezúttal mindenkit ebben az idillinek tűnő állapotban tartani még akkor is, ha az emberi életnek nem kifejezetten sajátja a kísértésektől és megpróbáltatásoktól való mentesség.
Különböző élethelyzetekben talál minket ez a hónap. Van, aki a legboldogabb időket éli, van, aki csak éppen közepesen boldog, és olyan is van, aki még sosem élt át hasonló mélységeket, mint mostanában. És hogy mi a közös bennünk? Az, hogy mindannyian átmeneti állapotokban létezünk, hiszen az életünk legnagyobb állandósága a változás. Istenünk ad és elvesz tőlünk dolgokat, ezáltal hozza az életünkbe a változást, a fejlődés lehetőségét. Éljünk vele!
Tudjuk, hogy Jób mindent elveszített, de korábban nem tapasztalt közelségbe került Istennel. Ha így nézzük, akkor Isten ad és elvesz, de amint elvesz, abban már benne van az is, hogy ismét ad és így tovább. Ezt az állandó, isteni akarattól függő körforgást jó szem előtt tartani, mert így érthetővé válik, hogy Istennek minden tette valóságosan értünk, a mi fejlődésünkért van. Ezért bármilyen irányú változásban is találjuk magunkat ezen a nyáron, Jóbot követve ne vétkezzünk és ne essünk sem a jólét, sem a nyomor által ébresztett kísértések gödrébe! Egyszerűen csak feledkezzünk bele Isten szeretetébe és az általa nyújtott biztonság stabilitásába! Éljünk ővele! Így az esetleges megpróbáltatásokból is győztesen kerülhetünk ki. Legyen ez a cél!
És mellette jusson bőven idő azokra az értékes teendőkre, amelyekre csak ilyenkor, a szabadság idején jut!
Istenem, hálás vagyok a nyár melegéért, a sok napsütésért, ami jókedvet és vidámságot áraszt ránk. Köszönöm, hogy lehetőséget adsz arra is, hogy pihenjünk és feltöltődjünk, hogy megújult erőinkkel tudjunk ismét belevágni a hétköznapokba. Hálás vagyok, hogy megajándékozol minket utazásokkal, ismeretlen tájak felfedezésével. Köszönöm, hogy olyan kalandokban lehet részünk, amelyekkel megszínesíted az életünket, és élményekkel gazdagodva vezetsz ki belőlük. Köszönöm, hogy mindezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hozzád közelebb kerüljünk, rád jobban hasonlítsunk. Kérlek, óvj minket a veszélyektől, ébreszd fel elménket a sötét helyzetek felismerésére, és adj bölcsességet és erőt, hogy ellenállhassunk a kísértéseknek! Köszönöm, hogy utat mutatsz, vezetsz és soha nem hagysz magunkra minket! Ámen.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
