A reformáció 500. jubileumi esztendejében tisztelettel és hálaadással emlékezünk meg Isten nagy tetteiről, amelyeket a Kárpát-medence népei között vitt végbe a magyar baptista hithősök élete és hűséges szolgálata által.
Amint az ismeretes, a reformáció időszakában jött létre az a bibliai alapelveket követő evangéliumi ébredési mozgalom, melynek mai utódainak valljuk magunkat. A történelmi Magyarország területére 1523-ban érkeztek Svájcból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártírokká lettek.
A népegyházi protestáns hittestvéreiktől a baptistákat az különbözteti meg, hogy csecsemőkeresztség helyett, a bibliai eredeti gyakorlathoz visszatérve, a hitüket önként felvállaló felnőtteket – Jézus példáját és parancsát követve – vízben való teljes alámerítéssel keresztelik meg. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is, mivel a baptista kifejezés a hitvalló keresztségre, azaz bemerítő gyakorlatukra utal.
Hazánkban a reformációt követő kegyetlen üldözés és számkivetés után, 1846-ban indult meg újból, szervezettebb formában a modern kori baptista misszió, amely ígéretes fejlődésnek indult az akkor egységes történelmi Magyarország minden szegletében. Rendkívüli lelkesedés és növekedés volt jellemző a baptista közösségre az első évtizedektől kezdve annak ellenére, hogy a hatalommal összeszövetkező népegyházak sokszor agresszívan és ellenségesen léptek fel a szerveződő gyülekezetek tagjaival szemben.
Hosszú hányattatás és üldözések után a magyar állam 1905-ben ismerte el törvényesen bevett felekezetként a baptistákat, ami újabb lendületet adott a missziónak. Ezt követően indult meg a szervezett magyar baptista teológiai képzés is Budapesten. Sajnos az első világháborút lezáró igazságtalan trianoni békediktátum az ezeréves történelmi Magyarország kétharmadát a szomszédos új államalakulatok (Szlovákia, Kárpátalja, Románia, Szerbia, Horvátország, Ausztria) területéhez csatolta. Ezzel együtt a magyar baptisták fele is a határon túlra került.
Újból kellett szervezni a baptista missziót, nemcsak az anyaországban, de a szomszédos országok területén is. A világháborúk, forradalmak, az elmúlt évszázad embertelen önkényuralmi rendszerei nem kedveztek a baptista missziónak sem. Emiatt sokan kényszerültek szülőföldjük elhagyására nemcsak az anyaországból, de az elcsatolt országrészekből is. Így jelentős létszámú magyar baptista diaszpóra jött létre a tengerentúlon Amerikában és Ausztráliában is.
Legelőször az ateista diktatúra kelet-európai bukása után, 1992. augusztus 22–23. között nyílt lehetőség arra, hogy világtalálkozót szervezzenek a magyar baptisták az anyaország fővárosában, Budapesten az Olimpiai Csarnokban, majd másnap a magyar baptisták Sion-hegyén, Tahi Táborban. A találkozó jelmondata „A reménységben örvendezők legyetek!” (Róm 12,12) bibliai igevers volt. Az eseményen mintegy 3100 fő vett részt határon innen és túlról. Ez egy nagyszerű alkalom volt arra, hogy sok évtizedes elszakítottság után végre egy ilyen nagy méretű konferencián ünnepeljék együtt a Krisztusban nyert reményteljes jövőt a különböző országokban és kontinenseken élő, magyarul beszélő baptisták.
Dr. Viczián János, a Magyarországi Baptista Egyház (MBE) akkori elnöke, és dr. Haraszti Sándor, az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség (ÉAMBSZ) tiszteletbeli elnökének kezdeményezésére már az első világtalálkozó szervezése során felmerült a magyar baptisták világméretű, szervezettebb összefogásának gondolata. Többévi előkészítés után Nagyváradon alakult meg 1997. május 15-én hivatalosan a Magyar Baptisták Világszövetsége (MABAVISZ), amelynek első elnöke Mike Béla, a Romániai/Erdélyi Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének (RMBGYSZ) akkori elnöke lett.
Ekkor fogadták el a világszövetség alapszabályzatát és logóját. Megállapodtak arról is, hogy a világszövetség Budapesten, Nagyváradon és New Yorkban tart fenn képviseletet. Ezzel együtt meghatározták a tagszövetségek választott tisztségviselőiből álló elnökség tagjait, a világszövetség elnökének és alelnökeinek kétévenkénti váltását paritásos alapon. Ennek alapján az elmúlt 25 esztendőben a következő vezetők álltak a Magyar Baptisták Világszövetségének élén 1992–2017 között:
- 1992-től dr. Viczián János és dr. Haraszti Sándor tiszteletbeli alapítók
- 1997-től Mike Béla, az RMBGYSZ elnöke
- 1999-től dr. Almási Mihály, az MBE elnöke
- 2000-től Kulcsár Sándor, az ÉAMBSZ elnöke
- 2002-től dr. Simon József és dr. Borzási István RMBGYSZ-elnökök
- 2004-től dr. Mészáros Kálmán, az MBE elnöke
- 2006-tól dr. Herjeczki Géza, az ÉAMBSZ elnöke
- 2008-tól dr. Gergely István, az RMBGYSZ elnöke
- 2010-től dr. Mészáros Kálmán, az MBE elnöke
- 2012-től dr. Herjeczki Géza, az ÉAMBSZ elnöke
- 2014-től dr. Simon József és Pardi Félix RMBGYSZ-elnökök
- 2016-tól Papp János, az MBE elnöke
A következőkben a világszövetség alapdokumentumából idézek részleteket: „Mi, magyar baptisták, arra szövetkeztünk itt az óhazában, a határon túl és messze túl az óceánon, hogy ezzel az üzenettel az ajkunkon vigasztaljuk népünk megkeseredett szívét, emeljük fel tekintetét az örökkévaló értékek, Isten országának el nem múló világa felé. Azzal a célkitűzéssel kötöttünk szövetséget a politikai határok leomlása után, hogy a határokon átívelve segítjük egymást az üdvözítő üzenet bátor hirdetésével és megélésével.
Fogadalmunk így szólt: »Mi, a világ minden táján élő magyar baptisták hivatalosan kinyilvánítjuk, hogy megalapítjuk a Magyar Baptisták Világszövetségét. Jézus Krisztus egyetemes anyaszentegyházának részeként a teljes Szentírást tekintjük hitünk és életünk zsinórmértékének, összhangban az egyetemes keresztény hitvallásokkal (apostoli hitvallás és nicea–konstantinápolyi hitvallás), valamint a Baptista Világszövetséghez tartozó gyülekezetek több évszázados gyakorlatával, tanításával és szabályaival. A Magyar Baptisták Világszövetségének célja: hitünk elmélyítése, közös missziói tevékenységünk előmozdítása, összetartozásunk megvallása és erősítése, hitbeli és lelki közösségünk kifejezése.«”
Ezért tartottuk fontosnak mind ez ideig azt is, hogy nagy testvéri világtalálkozókat szervezzünk, ahová mindannyian szívesen eljöhetnek a világ minden pontjára szétszóródott magyar baptisták. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a tagszövetségek vezetői rendszeresen találkozzanak, hogy megoszthassuk egymással örömeinket és gondjainkat, terveket készíthessünk és együtt kérjük Isten áldását a magyar baptista misszióra.
A rendszeres információcserét is fontosnak látjuk. Ezért számolunk be lapjainkban – Békehírnök, Szeretet, Evangéliumi Hírnök – rendszeresen a hazai és elszakított országrészekben végzett missziómunka eredményeiről, gondjairól, felhívásokat intézve egymás megsegítésére. Így próbálunk segítséget nyújtani a szétszórtságban élő, olykor igen nehéz anyagi körülmények között szolgáló testvéreinknek. Katasztrófák esetén pedig, mint például a tiszai árvíz, a délszláv háború, nemzetiségi elnyomás, vallásszabadság megsértése esetén különösen is figyelemmel kísértük testvéreink sorsát, és minden más – szeretetszolgálati és közegyházi – jószolgálati eszközeinkkel igyekszünk segíteni egymást. Imaházépítés, misszióközpont-felújítás, missziómunkások anyagi támogatása terén is segíteni szeretnénk a jövőben, ahogyan ezt az elmúlt évtizedekben is tettük. Sőt arra is ígéretet tettünk, hogy a Lélek egysége legyen meghatározó közöttünk, szemben bármiféle széthúzást kezdeményező erővel.
A Magyar Baptisták II. Világtalálkozóját az ezredforduló történelmi pillanatát megragadva a határon túl, Nagyváradra hirdettük meg 2000. augusztus 11–13. között. A Nagyváradi Városi Sportcsarnokban mintegy 5000 fő sereglett össze a háromnapos konferenciára. Nagyrészt Erdélyből és Magyarországról vettek részt a találkozón, de szép számban jöttek Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból, Amerikából és Ausztráliából is. A nagyváradi találkozó alaptémáját az „Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés” újszövetségi ige határozta meg. A sportcsarnoki rendezvénnyel párhuzamosan mintegy ezer magyar baptista fiatal találkozott a Nagyváradi Immánuel Baptista Templomban, hogy külön is áttekintsék a fiatalabb generáció missziós kérdéseit.
A Magyar Baptisták III. Világtalálkozójára a magyar protestantizmus fellegvárában, Debrecenben került sor 2006. augusztus 4–6. között. A város legújabb sportlétesítményében, a 8000 ülőhelyes Főnix Csarnokban ünnepeltünk együtt a „Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet” bibliai üzenet fényében. Ezzel párhuzamosan a Kölcsey Művészeti Központban, a debreceni Nagytemplom előtti főtéren és a város különböző pontjain tartottunk énekes, zenés evangelizáló és hívogató alkalmakat. Ezzel párhuzamosan a magyar baptista fiatalok egy héten át együtt konferenciáztak a Debrecen melletti Dorcas Táborban.
Ez a város a reformáció kora óta mindig fontos szerepet töltött be a magyar kereszténység megújulásában, valamint a nemzeti függetlenség kivívásában és ébren tartásában. A város földrajzi elhelyezkedése is kedvezőnek ígérkezett arra, hogy itt rendezzük meg a magyar baptisták világtalálkozóját, hisz közelebb fekszik a szomszédos országok magyarlakta vidékeihez és baptista népéhez. Ennek volt köszönhető, hogy ezen a debreceni világtalálkozón közel 6500 magyar baptista vett részt az egész világról.
Talán ez a tapasztalat indította a világszövetség vezetőit most ismét arra, hogy a reformáció 500. és Kornya Mihály halálának 100. jubileumi évében ismét Debrecen legyen a Magyar Baptisták 4. Világtalálkozójának a helyszíne. Hisszük, hogy ezeken a világméretű találkozásokon a Szentlélek egyesítő és megújító erejét megtapasztalva a magyar baptisták még odaszántabban fogják a Jézus Krisztustól kapott nagy misszióparancsot beteljesíteni: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18–20)
Legyen mindezért Istené a dicsőség!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
