A baptista lelkipásztor, polgárjogi harcos, politikai aktivista 88 évvel ezelőtt született, 1929. január 15-én. Az egyik kedvenc történetem vele kapcsolatban az elhívása, amit egy zaklatott, életveszélyes éjszakán kapott meg az Úrtól. Így számolt be erről egy igehirdetésében:
„Eljutottam odáig, hogy nem bírom tovább. Gyengének éreztem magam.
S akkor ráébredtem: arra van szükségem, hogy a vallás valósággá váljon számomra, hogy magam is megismerjem Istent. S akkor meghajtottam a fejem. Sosem felejtem el… Hangosan imádkoztam. Azt mondtam: Uram, én itt lenn próbálom azt tenni, ami helyes. Úgy érzem, igazam van. De, Uram, bevallom, gyenge vagyok. Fogytán az erőm, fogytán a bátorságom.
S abban a pillanatban úgy tűnt, mintha egy belső hang ezt mondaná: Martin Luther, állj ki az igazságért! Állj ki a jogosságért! Állj ki a törvényességért! Én pedig veled leszek egészen a világ végezetéig.
Hallottam Jézus hangját, s azt mondta, folytassam a harcot. Azt ígérte, soha nem hagy el, soha nem hagy magamra. Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egyedül. Azt ígérte, soha nem hagy el, soha nem hagy egyedül.”
(Forrás: Philip Yancey: Kerülő utak a boldogsághoz)