Vázlatok, makettek és tervek, szószékek baptista imaházakban, emlékművek és szobrok szerte az országban, kerámiaszimpózium Hódmezővásárhelyen, hosszú, elismerésekben gazdag pályafutás és társadalmi szerepvállalás. Többek között ezek miatt is lett 2016-ban az év Baptista Művésze.
Pannonhalmi Zsuzsával péceli műtermében beszélgettünk.
– Hogyan kezdett el érdeklődni a keramikusszakma, művészet iránt?
– Nem keramikusnak készültem, mindig inkább a plasztika, szobrászat érdekelt. A családomban is több művész volt. A nagymamámnál természetes volt, hogy rajzolt, ő nagyon meghatározó volt az életemben, sokszor úgy mesélt, hogy rajzolta a történetet. Így a művészet jelenléte gyermekkoromtól kezdve természetes volt számomra. Zenei gimnáziumba jártam, ami nagyszerű élményt adott. Tizenéves koromban rengeteget jártunk külföldre, mindenfelé Európában a kórussal.
Latin nyelvet tanultam, amihez sokat illusztráltam, és ezeket a rajzaimat vitte be édesanyám a munkahelyére, az Épületszobrász-ipari Vállalathoz, ahol azt tanácsolták, hogy próbáljak még többet rajzolni. Somogyi József mondta, aki akkoriban a Képzőművészeti Egyetemen oktatott, hogy próbáljam meg a kerámiakészítés praktikáit elsajátítani.
Ennek hatására tanultam meg a korongozást és a szakma technológiai részét, majd a mintázást is. Így már a főiskola előtt egy intenzív és erős tanulási időszakot éltem.
– Egyértelmű volt az ön számára, hogy iparművészettel szeretne foglalkozni?
– A zenéhez nem volt különösebb tehetségem, de mai napig a zene számomra az egyik kikapcsolódási forma. Akkoriban inkább a képzőművészet felé orientálódtam, de az Iparművészeti Egyetemen volt az a képzés, illetve azok a tanárok, akiket szerettem volna, hogy tanítsanak, így ebbe az irányba indultam.
– Az életrajzában azt olvastam, hogy a művészetekben két terület fontos az ön számára: az építészethez kapcsolódó plasztikai munkák és a finom, könnyed használati tárgyak. Miért ez a kettő?
– Azt hiszem, hogy ennek fiziológiai oka is van. Az építészethez kapcsolódó, nagyobb munkák megterhelőek, ezért egy ilyen munka után mindig kisebb tárgyakkal foglalkozom.
– Egy használati tárgynál a praktikus szempontokat is fontos figyelembe venni. Ez nehezíti a művészi munkát?
– Öt évig voltam az Iparművészeti Vállalat tervezője, így hozzászoktam ahhoz, hogy a praktikus szempontokat is figyelembe vegyem. A kerámia varázslatos anyag, mert rettentő sok lehetőség rejlik benne. Kerámia egy csésze, de egy padló a Mátyás-templomban is. A porcelánnak szintén nagyon sok arca van, nagyon kényes, tiszta, elegáns anyag. Össze lehet egyeztetni a művészetet és a praktikumot, például a működésem harmadik évében a metrómegállókba gyártottam „rovatkás” „kamerula” burkolatot, ahol mindkét szempont fontos volt.
– Rengeteg elismerést kapott az évek során, Ferenczy Noémi-díjas, Magyarország Érdemes Művésze. Hogyan élte meg ezeket a kiemelkedő sikereket?
– Természetesen nagyon örültem nekik. Inkább a külső visszajelzéseket volt nehéz kezelni, a sikereim – néha – irigységet támasztottak másokban, de ehhez is hozzá kell szokni.
– Milyen művészek, gondolkodók hatottak önre?
– Mattioni Eszter képzőművész, festő volt az egyik első „mentorom”. Egy olasz származású, szókimondó, temperamentumos nő volt. Szellemileg is fantasztikus, tiszta gondolkodású, erősen katolikus ember. Rengeteget tanultam tőle. A szobrászok közül Somogyi József volt rám nagy hatással, aki alapvető irányulásokat adott a művészetemben. A főiskolai időszak nagyon intenzív és inspiráló volt, akkoriban Vámosi Ferenc építész hatott leginkább rám. Velük azóta is van egy jó értelemben vett követés a munkámban, sajnos most már inkább fentről követnek engem, de amiket kaptam tőlük, azok örök érvényű dolgok.
– Vannak, akiket jelenleg ön segít az útjukon mint egyfajta mentor?
– Többen is vannak, és mindenki máshova jutott a művészetében. Az évek során úgy alakult, hogy több szálon tevékenykedem: kiállításokat szervezünk, illetve nekem fontos az oktatás színvonalának erősítése is. Az egyéni munka és a közélet számomra összefolyik, így sok fiatal művésszel találkozom.
– Mit tart művészete lényegének?
– Az őszinteséget. Ha van egy felkérés, egy gondolat, akkor azonnal megjelenik egy kép bennem, és azt kilencven százalékban úgy is valósítom meg, ahogy elsőre megjelent. Természetesen a munka során van egy kis változtatás, de az eredeti gondolat a minta. Mivel saját élményekből táplálkozom, ez így őszinte.
– Hívő keramikusként mit gondol a hit szerepéről a művészetben?
– Azt gondolom, hogy a hit a művészetben teljesen természetes. A rendszerváltás előtt a művészek között a keresztény identitás sokkal élőbben működött. Most egy nagy erkölcsi mélység van, úgy érzem, ezért az egyházi közösségeknek és a keresztény művészeknek nagyon felértékelődik a szerepük.
– Miért fontos az ön számára a művészet?
– A művészet az érzelemnek és az idegrendszernek egy magasabb megvalósulása. Ha elmélyülök a munkában, akkor néha érzem, hogy van egy pont, ahol megindul, és akkor olyan akadálytalanul halad a mű. Szerintem ez hit nélkül nem működik. Ezt nem kell erőltetni, jön magától, de ha nem dolgozom, nem gyakorlok, akkor nem jön. Ingyen nem adják.
– A saját istenkapcsolata megélését befolyásolja a művészet?
– A művészet egy transzcendens dolog, sokszor az ember úgy érzi, hogy véges a képessége, és mégis meg tudja csinálni az adott feladatot. Számomra ez Isten szeretetének és gondoskodásának az átélése.
– Az iparművészetben van misszió?
– Ahol az iparművészet megjelenik és megjelenik a művész – aki tudatosan szolgálja az embereket –, ott már működik a misszió.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
