Papp Józsefné (1926–2017)

2017. április 8-án vettünk végső búcsút özv. Papp Józsefné, szeretett Aranka néni lelkipásztorné testvérünktől Békésen.

Négy gyermek felnevelése mellett, és munkahelyi pénzügyi szakemberként végigdolgozva az életét, mindvégig valódi segítőtársa volt férjének a lelkipásztori szolgálatban. A velencei körzetben kezdték a szolgálatot 1958-ban, majd Komlón, Békésen, Csepelen, Pakson és végül − nyugdíjasként − Kondoroson és kisegítőként újra Békésen szolgáltak.

Életét leginkább a különösen kedves szeretet fémjelezte. Szerette a férjét, gyermekeit, házastársaikat, unokáit, dédunokáit, a rokonait, lelki testvéreit, munkatársait, szomszédait, de az állatokat, növényeket és a természetet… és, mindenek fölött, nagyon szerette az Urat!

Szorgalmas volt, szinte mindig futott. Bízott a férjében, aki viszont is bízott benne. Mondhatni, szinte rajongva szerették egymást. Nagyon sok mindent együtt csináltak. Amikor lehetett, együtt készültek egy-egy igehirdetésre, együtt mentek családot vagy beteget látogatni, együtt hordozták a nehéz helyzeteket egymással és Isten előtt, de a kertet is együtt művelték.

A családban gyermekeik egyetlen veszekedésre sem emlékeznek. Ha valamit másként láttak, imádkoztak a dolog felől, aludtak rá egyet, és másnapra kész volt a megegyezés – akár így, akár úgy, de békességben.

Nem volt szokása a panaszkodás. Akár a Tahi tábor priccsén kellett aludni egy héten át, a fürdőszobát nélkülözve, akár egy-egy nyári nyaraláskor sátorozni napokig, ő mindig napsugár volt a férje és a gyermekei számára.

Mindegyik gyülekezetre, ahol szolgáltak, úgy emlékeztek, mint kedves testvérekre! Nem csoda, hogy rájuk is így emlékeznek ezekben a gyülekezetekben!

Nagyon szeretett adni! Rengeteg vendéget fogadtak, mindig örömmel és készséggel! Gazdag életet éltek szeretetben! Sokat adtak, és sokat is kaptak vissza. Sokat vetettek a szeretteik és mások életébe, és sokat is arattak! Örömteli, elégedett életet éltek Isten dicsőségére, egymás örömére és mások áldására is!

Az Úr csodálatosan hordozta, vezette és megáldotta őket. Tudtak beosztással élni, de soha nem nélkülöztek. Isten kegyelméből sokfelé jártak, sok kedves rokoni és testvéri kapcsolatot ápoltak és élveztek. A mennyei Atya kegyelméből saját otthonukban élhettek férjével az utolsó percükig. Ahogy élt, úgy is mehetett el, amikor eljött az ideje: csendesen elaludt az Úrban.

Istené legyen a hála és a dicsőség mindenért! Látva életpályáját, legyen számunkra is példa és biztatás az ő élete és személye! Így élni jó! Találkozunk az örökkévalóságban!