Bemerítés Újfehértón

Pünkösd mindkét napján bemerítési istentiszteletre gyűlhetett össze az újfehértói Áldás gyülekezet, először Újfehértón, majd másnap Balmazújvárosban.

Moldován Alex hívő családban nőtt fel. Fiatal kora ellenére komolyan kereste Istent. A téglási gyülekezet alkalmait látogatva növekedett istenismerete és az a vágy a szívében, hogy Isten útján szeretne járni.

A bemerítési istentiszteleten Pálfalvi Attila szolgált, a bemerítést Karancsi Csaba, az újfehértói gyülekezet lelkipásztora végezte.

A Biblia azt írja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk 10,2) Az újfehértói gyülekezet kért Istentől lehetőségeket az evangélium terjesztésére, és az Úr ajtót nyitott Balmazújvárosban, hogy az ott élő embereket is elérhesse Isten örömüzenete.

A balmazújvárosi missziót néhány évvel ezelőtt a debreceni Új Remény gyülekezettel együtt kezdte el az újfehértói gyülekezet. Vasárnap délelőttönként járt át egy-egy szolgálócsoport, hogy a meghirdetett alkalmakra ellátogatókkal beszélgessenek, imádkozzanak, kérdéseikre válaszoljanak. Egy bemerítésre már tavaly sor került, most pedig Bereczki László és Dancs István döntése által megháromszorozódott a kis gyülekezet létszáma.

Mindketten nehéz évtizedeket tudhatnak maguk mögött; úgy tűnt, az életük helyrehozhatatlanul kisiklott. István évekig hajléktalanként élt, testvérei azt sem tudták, hogy él-e még egyáltalán. Aztán hallottak arról, hogy a baptisták alkalmakat tartanak a városban, amire mindketten elkezdtek járni. Először csak csendes figyelőkként vettek részt a barátkozók óráján. Aztán Istvánnak komoly egészségügyi problémája alakult ki, úgy tűnt, műteni kell a szívét. Tájékoztatták róla az orvosok, hogy a beavatkozás nem kockázatmentes, és tudta, hogy komoly esély van rá, hogy élve nem hagyhatja el a kórházat. A műtétet megelőző vasárnap délelőtti alkalom során megemlítette a problémáját az ott szolgáló testvéreknek, mondván, hogy neki már úgyis mindegy, mi történik, mert a műtétet nem fogja túlélni. Imádkoztak érte, bízva Isten kegyelmében, majd a rákövetkező héten István ismét megjelent. Elmondta, hogy nem került sor a műtétre, mert mikor megvizsgálták, semmilyen problémát nem találtak nála. Először az orvosok hozzá nem értésének tulajdonította a történteket, majd belátta, hogy lehetséges, hogy Isten meghallgatta az imákat. Ezután az Úr folyamatosan formálta az életét, megszabadult az alkoholtól, és végül átadta életét Istennek.

László életét az alkohol teljesen tönkretette. Elvesztette munkahelyét, mégsem tudott szabadulni az ital rabságából. Isten azonban csodálatos dolgokat vitt véghez az ő életében is azáltal, hogy László kereste őt, őszintén vágyta megismerni az Urat. Sikerült letennie az alkoholt, és most már nem azért jár a kocsmába, hogy együtt igyon a barátaival, hanem azért, hogy egy ásványvíz mellett elmondja nekik, milyen hatalmas csodát tett vele Isten, hogy van szabadulás, bűnbocsánat.

Felemelő érzés volt látni a szemükben azt a semmivel össze nem téveszthető ragyogást, amivel Isten megváltott gyermekei rendelkeznek. Családjuk, barátaik, korábbi ivócimboráik előtt tettek bizonyságot hitükről, büszkén vállalva, hogy az óember meghalt, és ők többé már nem lesznek olyanok, mint egykor voltak, hanem életüket teljesen Isten kezébe tették.

A bemerítésre Balmazújvárosban került sor. Az istentiszteleten Tóth Sándor, a debreceni Új Remény gyülekezet lelkipásztora szolgált; a bemerítést itt is Karancsi Csaba végezte.