Idén nyáron sokadik alkalommal vehettem részt a nyári ifjúsági nagytáborban. Az évek során tömérdek áldást éltem át ezeken a heteken.
Jó volt látni a megtéréseket és átélni Isten szabadítását, bátorítását, a Szent Szellem tetteit. Nagy ereje van annak, ahogy a találkozásokban felfedezzük azt is, hogy az Úr az ország különböző szegleteiben milyen munkát végez az ő népében.
Többször volt már arra is lehetőségem, hogy a táborban szolgáló evangelizációs csapattal is együtt dolgozzam, és beszélgettünk emberekkel, hirdettük az evangéliumot már például Baján, Balatonszemesen, több más Balaton-parti településen is, idén pedig Debrecenben. Bátorító, amikor valakiben látjuk ezek során Isten munkáját, vagy hallunk arról, hogy az „utcán” megszólított emberek közül többen eljönnek a táboros alkalmakra is.
Idén a tábor hetében egy napon egy kisebb, négyfős csapattal nem a nagyvárost, Debrecent „vettük célba”, hanem a kb. 2000 fős Hajdúbagosra utaztunk. Már több héttel korábban megkerestem Tömöri Gábor testvért, aki lelkipásztorként szolgál itt. Jeleztem számára, hogy lenne készség bennünk arra, hogy pár fiatallal a nagytábor hetében meglátogassuk a települést, és szívesen segítenénk a helyi testvérek misszióját olyan formában, ahogyan az számukra helyben megfelelő lehet. Megállapodtunk abban, hogy páran már délután próbálunk majd beszélgetéseket kezdeményezni emberekkel, majd az estében egy istentiszteleti alkalmat is tartunk, ahol bizonyságtételre, zenei szolgálatra és igehirdetésre is lesz lehetőségünk.
A tábor egész hetében nagy forróság volt, és ez a kis missziós útra szánt csütörtökön is hasonlóan alakult. Hajdúbagosra érve találkoztunk néhány helyi testvérrel, imádkoztunk, és négyfős, némileg tapasztaltabb csapatunkhoz még négy másik tinédzser csatlakozott ott – így indultunk el a faluban, kettesével. Mi, ahogy a polgármesteri hivatalhoz értünk, nyitva találtuk. Ennek az volt az oka, hogy a közmunkások éppen pihenni tértek be a hűs épületbe. Itt pár szót váltottunk egy helyi asszonnyal, de aztán továbbindultunk, és egy 74 éves férfival tudtunk hosszabban beszélgetni a Bibliáról, Istenről, Jézusról az út mentén, egy nagy fa árnyékában.
A 18 órakor kezdődő alkalmat az imaházban tartottuk. Egy másik, háromfős kis különítmény is érkezett az ifitáborból a délután során, ketten közülük énekelni, zenélni jöttek elsősorban. Amint megtudtam, nagyjából ezer szórólapot szórtak szét korábban a helyi testvérek a faluban. Ha ennyien nem is, de szép számmal lehettünk együtt, és ahogy megtudtuk, többen először látogattak el ekkor a gyülekezetbe. Nagyon hálás vagyok ezért, az éneklésben is jó volt szolgálni, és az így már hétfős ifitáboros csapatunk több tagja is felbátorodott arra, hogy az alkalmon őszintén meséljen Isten munkájáról az életében. Én igei üzenettel készültem, és helyi lelkipásztor testvérünk is szólt még ezt követően néhány szót. Öröm volt átélni a Szent Szellem jelenlétét, Isten kegyelmes munkáját.
A MABIM szolgálatának fontos eleme, hogy szeretnénk a helyi gyülekezeti közösségekkel közös szolgálatra buzdítani a fiatalokat („gyülekezetkompatibilitás”) és támogatni, végezni az evangélium hirdetését („evangelizációs fókusz”). Úgy éltük meg, hogy ez alkalommal ilyen munkának lehettünk részesei. Egymást bátoríthattuk hitünkben, és hívhattunk másokat is arra, hogy Jézusban bízzanak. Dicsőség az Úrnak a megváltásért és azért, hogy örököstársai és munkatársai lehetünk Krisztusnak.
„Számomra ez volt a legnagyobb élmény az egész nagytábor alatt. Isten mindnyájunkat használt. (…) az elején kissé ideges voltam, de aztán – hála az Úrnak – mégse olyan volt, mint amilyet vártam… Sokkalta jobb! Isten megint bizonyította, hogy minden az ő kezében van, és bármennyire is bénának és elcsépeltnek látjuk magunkat vagy a helyzetet, ő mégis ki tudja hozni bármiből a legjobbat! Rettentően hálás vagyok Istennek azért, hogy vezetett bennünket a dicsőítésben és a bizonyságtételekben. Talán még nem is voltam ilyen jó evangelizációs alkalmon, de komolyan!” (Máté, 19)
„Nagyon jó élmény volt, és örülök, hogy szolgálhattam is a héten. Különleges volt átélni a Szent Szellem vezetését. (…) Mindig jó beszélni arról, hogyan mentett meg Isten. És különösen amikor a Szent Szellem vezetésére mondom el, érzem, hogy beleremegek és ott van az Isten. Az egyik legjobb az volt, mikor megtudtam, hogy sokan jöttek el a faluból, akik nem ismerték Istent. Az imaházban azt hittem, mindenki helyi, és nekik ez már nem is újdonság.” (Dorottya, 19)
„”(…) kifejezem újból hálámat Isten és irántatok, hogy eljöttetek közénk a kis szolgálócsoporttal, és nagy munkát végeztetek. Ma is érezzük ennek áldott hatásait, hála nektek is. Imádkozzunk egymás missziójáért, gyülekezeteinkért.” (Tömöri Gábor lelkipásztor, Hajdúbagos)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
