A Vácegresi Baptista Gyülekezet október első vasárnapján tartotta hálaadónapját.
Az ünnep különlegességét az adta, hogy a több mint 100 éves gyülekezet az imaház fennállásának 90. évfordulóját is ünnepelte.
Vendégünk volt Papp János egyházelnök, és Tóka Szabolcs orgonaművész, akik szolgálatukkal gazdagították az ünneplésünket.
Az istentiszteletek, és a szolgálatok központi gondolata természetesen a hálaadás volt, az embernek az a megnyilvánulása, hogy jó dolog Istent önmagáért dicsőíteni. Papp János testvérünk az igehirdetés keretében arra is felhívta a figyelmet, hogy külön hálásak lehetünk azért, hogy Magyarországon az iskolákban békében megnyílhat a Biblia. Beszélt, a közelmúltban Jerevánban tett látogatásáról is, amely többek között azért volt rá nagy hatással, mert találkozott egy olyan férfival, aki a háborúban elvesztette a fél karját, de ennek ellenére gitárjátékával dicsérte az Istent. A történettel arra hívta fel a figyelmet, hogy a körülményektől függetlenül hálásak lehetünk Istennek.
Az igehirdetés fő mondanivalója az volt, hogy ne adjunk helyet az ördögnek, ezt pedig úgy tehetjük meg, ha helyet adunk az Istennek, például az őszinte, belülről fakadó hálaadással, mert Ő ezzel lesz teljessé bennünk. Hálaadásunk helye a szívünk után a közösség, ahol építjük egymást, és fontos, hogy ebben helyet kapjon az ige.
Tóka Szabolcs egyéni orgonajátéka mellett, az énekkart és szólóéneket, duettet is kísért. Közös ebéddel kötöttük össze a két istentiszteletet, amelyek szolgálatokban bővelkedtek.
Tavaly beszámoltunk egy bemerítésről a gyülekezetben, amely újjászületett életre idén temetéssel emlékeztünk a közelmúltban. Kronoméné Szászi Tímea sógornőm, idén volt 30 éves, három éve küzdött tüdőrákkal, amely küzdelem során megtalálta Megváltóját, és ragaszkodott hozzá az utolsó percig. Csak ez a vígaszunk. Betegségének részletiről, megtérésének történetéről készített egy oldalt, amellyel több tucat embernek tett bizonyságot, sok hasonló helyzetben lévőnek nyújtott reményt.
www.facebook.com/mindennapi.bizonysagok
Ő valóban tudta, milyen az: minden körülmények között hálásnak lenni Istennek. Hálaadónapunkon rá is emlékeztünk, egy mécsest helyeztünk el az oltáron, hálánk jeléül, hogy testvérként és hithősként ismerhettük Őt.