A hónap témája 2017. novemberben: A jövő reménysége

A hónap igéje

„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

A hónap gondolata

A hónap elején emlékezünk meg azokról a szeretteinkről, akik már eltávoztak közülünk. Nem csupán ellátogatunk sírjukhoz, hogy ez is segítse felidézésüket, hanem a családban, a baráti és testvéri körben is felidézzük személyüket, a velük kapcsolatos meghatározó eseményeket.

Ilyenkor előkerülnek a fényképalbumok, videofelvételek, hogy jóleső örömmel gondolhassunk vissza a velük töltött időkre, és így hálát adhatunk értük Istennek, hogy megajándékozott bennünket velük.

És bár a halál, az elmúlás határozta meg hónapunk első napjait, de végül a reményt ünnepeljük már régóta, amikor az örök élet vasárnapján az istentiszteleten együtt vagyunk.

Megerősödünk abban a bizonyosságban, hogy az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösségünk maga az örök élet. Ahogy Jézus megfogalmazta:

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Ezen a vasárnapi ünnepen a régebbi időkben inkább a halál utáni véget nem érő mennyei állapotra gondoltak.

Megváltónk viszont újra és újra arra tereli a figyelmünket, hogy a már „most”-ban megélhető isteni közösségben lássuk meg az örök és maradandó élet lényegét: soha többé semmi nem szakíthat tőle el. Már vele élünk örökké. Így fogja egybe számunkra a novemberi hónap az elmúlást az elmúlhatatlan élettel.

A hónap imája

Uram Jézusom, tudom, hogy megváltó szeretetedben élhetem mindennapjaimat. Tudom, hogy Istenem, Atyám szeretetétől semmi nem választhat el, sem halál, sem földi élet. Tudom, hogy szereteted az, ami éltet, örökké éltet, mert összekapcsol veled. Köszönöm ezt az örök közösséget, melyet a halál nem elszakít, hanem kiteljesít. Ámen.