„Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben…” (1Pt 1,20–21)
Egyre sötétebb van ilyenkor decemberben. Hamarabb, hosszabb ideig. Amikor felkelünk, még sokszor teljes a homály. Villanyt kapcsolunk. A fény körberagyog, és indulhat a nap, végezhetjük a napi feladatokat.
2000 éve Valaki a megjelenésével „felkapcsolta a világítást”. A mennyei, az örökkévaló fény bevilágította a betlehemi mezőket, az istállót, a szíveket, majd Názáretet, Izrael földjét, Jeruzsálemet, a Golgotát. Világosság ragyogott a pártusokra, a médekre és az elámitákra pünkösdkor, világosság a pogányokra szerte a Római Birodalomban. Majd terjedt tovább a korokon és mérföldeken át hozzám, hozzád.
„Nálunk is fölkapcsolták a villanyt!”
Amikor Jézus Krisztus megjelenik, az olyan, mintha a menny bevilágítana közénk, mintha valaki kinyitna ott fent egy ablakot, hogy beáradjon az Isten mindent érthetővé és mássá tevő fénye.
Amikor ő megjelenik, akkor múlik a sötét, a hideg, a remegés, a jaj, és ébred a mosoly, az öröm és a tisztaság. Látunk, hisz világos van. Látunk, bár világunkban egyre sötétebb van…
A Szentírásban számtalanszor látjuk ezt a „fénybetörést”. Az Úr megjelent Ábrahámnak, éjszaka megjelent Jákobnak, majd Mózesnek, Gedeonnak, Salamonnak, Józsefnek is álmában.
Aztán feltámadása után megjelent a tanítványoknak, Tamásnak, az 500 testvérnek, a „torzszülött” Pálnak… végül nekem is. Sok éve volt. Pécsett, az imaházban. Aztán újra meg újra. Útjaimon, hajnalokon, igekeresés közben, megtérésre síró arcon, szeretetbe feledkező mosolyban. Testvérek között, ellenségek között, imában és szerte a világban. Megjelent és fölkapcsolta a mennyei fényt, hogy lássak az utamon, hogy láttathassam a célt, és hogy magam is fényben élhessek. Megjelent. Ezt a szót ízlelgetem, és nem tudok betelni vele. Hát jelenjen meg ezen a karácsonyon is a szószékeken, az imaházakban, az otthonokban, az összekulcsolt kezűek előtt, a sötétségben bolyongóknak!
Ne elégedjünk meg szép beszédekkel, kedves hangulattal, jót akarással, csillogó körítéssel! Amolyan ragyogó-félelmetes megjelenésre várjunk, mint amilyet a betlehemi pásztorok éltek át. Isten ezt akarja megadni, hiszen ő üzeni: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…”
Ilyen áldást kívánok mindannyiunknak az ünnepen!
Papp János
egyházelnök
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
