BTESZ: bemutatkoznak munkatársaink

Egy 22 éves fiatal lány, aki céltudatos, pozitívan gondolkodik a jelenről és jövőről, sokoldalú, önzetlen és végtelenül szerény. Munkája mellett két tanfolyamra jár, szabadidejében másoknak segít.

Balog Róza a BTESZ pénzügyi munkatársa, ahol nap mint nap fontos feladatkört lát el mint könyvelő. „A szerencsének köszönhetően kerültem ide, ugyanis édesapám és édesanyám nevelőszülők a szervezetnél – kezdi a történetét. – Egy hajdúszoboszlói gyermekotthon-látogatás alkalmával Erdős Kornéllal (nevelőszülői tanácsadó) beszélgettünk. Miután megtudta, hogy pénzügyi és számviteli végzettségem van, azt javasolta, hogy küldjem be az önéletrajzomat a BTESZ-hez, mert üresedés történt a szervezetnél. Behívtak interjúra, nem sokkal később meg is kaptam a pozitív visszajelzést, és már azonnal kezdhettem. Mindez két éve történt. Azóta is jól érzem itt magam, ugyanis nemcsak munkatársi, hanem baráti viszonyok alakultak ki.”

Amikor a tanulással kapcsolatban faggattam, sok meglepetést tartogatott még. „Nagyon sok terület érdekelt, de általános iskolás korom óta matek tagozatos voltam, így nem csoda, hogy később a pénzügy és számvitel kezdett foglalkoztatni. A középiskola befejezése után egy debreceni irodaházban kezdtem a szakmát, jelenleg vállalkozási mérlegképes könyvelőnek tanulok esti képzésben.” Megkérdeztem, hogy tud-e pihenni munka és iskola mellett, csak mosolyogva csóválja a fejét. „Nemrég elkezdtem egy esélyegyenlőségi referensképzést Miskolcon, ami a másik munkámhoz kapcsolódik. Alapítottunk egy szervezetet 2017 decemberében: Együtt a Feltörekvésért Egyesület, amely leginkább a hátrányos helyzetűekkel foglalkozik. Létrejött egy kis közösség, ahol minden héten találkozunk. Legtöbbször beszélgetünk, megismerik, segítik, támogatják egymást. Van egy focicsapatunk is, ami tíz éve jött létre apukám irányításával. Fiatalkorában sokat sportolt, focizott, most segít az edzésükben, és támogatja őket a fejlődésben. Az egyesület pedig hozzájárul a nevezési díjhoz, illetve mezeket biztosítunk számukra.” Nem csak a fiatalokra gondolnak: „Adományozással is foglalkozunk, Budapesten a Polgári Alapítvány segítségével ruhaadományokat tudunk osztani a rászoruló családoknak. Bútorokat is kaptunk már, de egyre többen ajánlanak fel Balmazújvárosban is. Több együttműködésünk van más szervezetekkel, önkormányzatokkal, akikkel közös célokat tűztünk ki a fejlődés érdekében. Ugyanakkor rendezvényeket is szervezünk együtt. Anyagi és tárgyi támogatáson kívül segítséget nyújtunk azoknak a családoknak, akiktől élethelyzetük miatt kiemelték gyermekeiket, megpróbáljuk elérni azt, hogy minél hamarabb visszakerülhessenek hozzájuk.”

Korát meghazudtolóan tudatos, és őszintén beszélt arról is, hogy nem tudja elképzelni a szabadidejét máshogy: „Nagyon sok időt elvesz a munka és az egyesület, de szeretem csinálni, hobbiként tekintek rá. Imádok a családommal együtt lenni, van két kutyám is, akikkel szívesen játszok.” Kérdésemre, hogy a jövőbeli tervei mit tartogatnak, csak elmosolyodik. „Jövőbeli tervem csak annyiból áll, hogy több szabadidőt szeretnék, illetve mindenképp a hátrányos helyzetű embereken szeretnék segíteni, hogy legyen, aki bátorítja őket arra, hogy merjenek lépni jobb jövőjük elérése érdekében.”