„Óh Uram, segíts most; óh Uram adj most jó előmenetelt!” Imaházunkban ezzel a fohászkodással foglaltam helyet június 21-én délelőtt ünnepi-istentiszteletünkön.
Az első meglepetés akkor ért, amikor Péter István lelkipásztor testvérünk néhány perc múlva ugyanez igét olvasta imádságra buzdításként – néhány verssel kibővítve – a 118. Zsoltárból, hangsúlyozva: örvendezhetünk, ünnepelhetünk „ha bemehettünk a kapun”; nem csak áldottak, de áldáshordozók is lehetünk! Istenünk eme átformáló munkájára is emlékeztünk – Bohus András és Trescsik Szabolcs – avatandó testvéreink életében.
Az ünnepi igehirdetés szolgálatát dr. Szűcs Zoltán testvér, a Presbiteri Tanács elnöke végezte a Lukács 9, 46-56 alapján.
„Tanítványi-kísértéseinkkel” nézhettünk szembe, szemlélve az „akkori” tanítványok „nagy kérdéseit”: ki a nagyobb; ki az autentikusabb, ki a hívőbb; kinél van a szellemi igazság, hatalom?! – Feleletül, az Úr Jézus plasztikus-válasza – „kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította..” – ma is a legnagyobb-kérdésre mutat rá, az így hangzik: KI AZ ALÁZATOSABB! – Minden gyülekezeti tagnak „kötelező lelkülete” – az avatottaknak, a vezetőség tagjainak különösen kötelező – e-nélkül nem lehet a szolgálatot Istennek tetsző módon elvégezni – hallottuk a figyelmeztetést.
Füle Lajos, Alább szállni c. verse felejthetetlenül „pontozta” az üzenetet:
Alább szállni…De kényelmetlen út ez!
Mi mindenen fennakadhat az ember!
Belekaphat a hiúság bozótja,
útjába állhat ágbogas önérzet,
ős félelem a fojtó szürkeségtől,
visszahúzhatja vélt érdem, valós is,
elért, remélt hír, rang, pozíció, mind.Alább szállni…De elhalaszthatatlan
program sokunknak mégis e világban!
Dicső, hatalmas KRISZTUS ÚR, segíts, hogy
Helyemre jussak. Arcod úgy csodáljam.
Ezután a gyülekezet a Föl, testvérem, harcra készen kezdetű éneket énekelte, majd az avatás ünnepélyes pillanatai következtek. Ezen belül – avatandó testvéreink először szolgálati-területükkel kapcsolatos hitelvi-igei kérdésekre válaszoltak külön-külön és együtt, majd nem utolsósorban Feleségeik elfogadó, imádkozó-támogató odaszánásukra figyelhettünk.
A kézrátételes-imádság szolgálatát dr. Szűcs Zoltán testvér mellett, Péter István lelkipásztor, Mike Jenő és Gyaraki László Zsolt presbiter testvérek végezték. Bohus András testvér presbiteri, Trescsik Szabolcs testvér diakónusi szolgálatra kapott megerősítést.
Az énekkar valamennyink imádságát fogalmazta meg: Áldjad meg, áldjad meg Urunk őket!
A köszöntések sorát Péter István tv. pásztori szavai nyitották – tolmácsolva Kiss Tibor Péter Missziókerületi Elnök tv. köszöntését is – a gyülekezet nevében ajándékot adott át az ünnepelteknek, majd a helyi-elől járó szolgatársak egy-egy igeversmondással és a Tégy Uram engem áldássá – kezdetű ének „imádságával” jelezték szeretetüket. Krisán István tv. a Presbiteri Tanács köszöntését és ajándékát adta át, hasonló módon Mike Jenő tv. szólt a Körös- vidéki Missziókerület Testvérisége nevében. Ezután Gál Lajos Szeghalmi lelkipásztor tv. „baráti-köszöntésére” figyelhettünk, majd Péter Istvánné Enikő és Gyarakiné Bajka Edit testvérek üdvözlete zárta a sort, alkalmazva az Igét a Családra is: „Maradjatok meg Isten szeretetében!”; „Egymás terhét hordozzátok..” – Ne feledjétek – hallottuk – hogy ebben a szolgálatban úgy magaslik ki mögöttetek Jézus Krisztus, mint most az ajándék-virágcsokrokban a két gerbera mögött a kardvirág!
Bennem is, e-sorok írójában, nem szűnik visszhangozni, egy, az ünnepi-igehirdetésből „tanult” jókívánság: „A rabbi pora lepje be a ruhádat!” – jelezve azt, hogy „ott vagy mindig szorosan a Mester lábnyomában!”
Úgy legyen..
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
