A hónap igéje
„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)
A hónap gondolata
Vannak olyan emberek, akik bárhova kerülnek az életben, a közösség élesztői és életben tartói lesznek. A közösségnek nem feltétlenül a motorjai is – akik szervezik, mozgatják és irányítják a csapatot –, de mindenképp a medrei. Ha máshova szólítja őket az élet, ha elköltöznek, az addigi közösség lassan felbomlik, darabjaira hull. Ezek között sok-sok hívő ember is van. Persze kívánatos lenne, hogy minden hívő ilyen legyen. De legyünk türelemmel.
Hogyan lehetünk ilyen emberek, a közösség megteremtői, kovászai ott, ahol élünk, dolgozunk és tevékenykedünk? Pontosabban hogyan lehet Krisztus rajtunk keresztül a közösség megteremtője ott, ahol mi is vagyunk?
Istennel mint Atyánkkal, Jézus Krisztussal mint elsőszülött testvérünkkel való közösségünk a kiindulópontja és alapja minden emberi közösségünknek. Amennyire szeretünk együtt lenni az Atyával, és amennyire vágyunk eggyé lenni vele, ugyanaz a vágy hajt bennünket, hogy együtt lehessünk, sőt egyek lehessünk embertársainkkal. A kettő nem létezhet egymástól függetlenül, mint ahogy nincs Isten szeretete az emberek szeretete nélkül.
Isten célja az emberek megbékítése, egyesítése önmagában. A korai remeték is azért mentek ki a pusztába, hogy megtisztulva, megerősödve az emberek hasznára legyenek.
Senki sem sziget, mert az embernek nem jó egyedül lennie, egyedül élnie. Az egész társadalom úgy épül fel, hogy a családtól kezdve a rokonságon és barátokon át, az osztály- és munkatársakon keresztül a hobbi- vagy egyéb civil és egyházi csoportokig az ember mindenütt másokhoz kapcsolódik. De közösségben él-e ott másokkal, vagy csak együtt?
Mert mitől válik egy emberi csoport közösséggé? Sokan azt hiszik, hogy a közös érdek, a közös tevékenység vagy a közös cél kovácsolja eggyé a benne levőket. Ahol csak ez az összetartó erő, ott látjuk is, hogy hamar érdekellentétek alakulnak ki, egyszer csak már nincs mindenkinek kedve részt venni a feladatokban, a célokban sem értenek már egyet. Akkor mitől lesz a csoport igazi közösség? A válasz olyan egyszerű, hogy már-már ezért hihetetlen: azoktól, akik hiszik és tudják, hogy a többiek hozzám tartoznak és én a többiekhez. Nem ezért vagy azért, hanem pusztán amiatt, hogy ők vannak velem a családban, a lakókörnyezetben, az iskolában, a cégnél, a gyülekezetben.
Jézus földi élete során folyamatosan azt látjuk, hogy akik közé érkezik, ott nem elszigetelődnek egymástól az emberek, hanem személye, lénye közösséget teremt. Mielőtt azt keresgélnénk, hogy milyen jellem, karaktervonás, habitus, értékrend volt ennek a titka, vegyük észre Jézus Krisztus hitét. Tudta, hogy Isten az ő Atyja, de nemcsak az övé, hanem azoké is, akikkel együtt van, és ezért összetartoznak. Még ha ők ezzel nincsenek is tisztában. És ezt hiába nem értették, nem tudták sokan, de mégis hatott rájuk az, amit a Mester tudott: a valóság.
Így van ez a gyülekezetek életében is. Ahol csak a hitvallás közös, ott még hosszú lehet az út a közösséggé válásig. De ahol a hit közös, ahol hiszik, s ezért élik, hogy közös Atyjuk az Isten, ott ha sokfélék is a tagok, valódi közösséget alkotnak. És ezt még a betévedő is megérzi.
Amikor majd minél több keresztény követi és éli Jézus hitét, akkor egyre többen közösségben érzik magukat, ahol ezekkel a hívőkkel együtt élnek a mindennapokban.
A hónap kérdései
Hiszed-e és tapasztalod-e, hogy Jézus Krisztusban az Atyával te is közösségben vagy? Hiszed-e, hogy magadban viszed ezt az igazi közösséget az emberek közé? Tudod-e úgy hirdetni, hogy a többieknek is közösségük legyen veled?
A hónap imája
Jó Atyám, köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy közösségem lehet veled és embertársaimmal. Ámen.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
