Hálát adok az Úrnak, hogy már az első csoportban benne lehettem, és így már „réges-régen” a zsebemben van az oklevél. De ez a papír önmagában semmire se képesít, ezért inkább a lelki dolgokban gazdagodtam.
Az volt a célom a beiratkozáskor, hogy minél többet tudjak meg az Úrról hiteles emberektől, mert a forrás nagyon fontos!
Gyorsan kértem a lelkipásztoromtól ajánlást, és már ott is voltam rendes hallgatóként. A rendest több variánsban is állíthatom, hiszen rendesen követtem a változó és még nem véglegesített helyszíneket. A legnehezebb az volt, amikor Bicskére kellett mennünk. Csak megköszönni tudjuk a helyi gyülekezet kedvességét, de a közlekedés… hát… A Volán buszjárat valahol a központban tett le, és onnan kellett egy csomót gyalogolni… de merre is? Fogalmam se volt. Aztán odajutottam úttalan utakon, mert még a járdát is felszedték arrafelé. Megdöbbentett, hogy pont az előtt a gyermekotthon előtt kellett elmennem, ahol lelencgyerekeskedtem. Megálltam a kapuban, benéztem és megköszöntem Istennek, hogy hatalmasan tudja gyógyítani a múlt sebeit. Aztán végül a Wesselényi utcai gyülekezet fogadott be minket. Amikor nem a kisteremben voltunk, csak úgy ömlött a hátamra a hideg pince hűvöse, mert ott ajtó nem volt. De túléltük.
Amikor meg Tahiba kellett kimenni évkezdésre, hát életemben először stoppoltam, mert egyedül fel, át a sötét erdőn… de Isten ott is velem volt. Pont az erdész feleségét stoppoltam. Nevettünk azon, hogy mindkettőnknek ez az első esete. Ő hogy felvett valakit, én hogy beültem. S amikor kiderült, hová is megyek, ezt mondta: Láttam én, hogy ki maga… Aztán úgy este tíz után, mert sokáig folyt az oktatás, én már semmit se láttam.
Volt több olyan tantárgy, amelyekről azt gondoltam, hogy én ezeket már az ősidőkben tanultam és tanítottam is, mint például a marketinget, piackutatást, mégis nyitott szívvel hallgattam az előadásokat. Két célom volt. Az egyik, hogy a régi tudásomat leellenőrizzem, a másik, hogy újakat szerezzek.
Én jegyzetelős típus vagyok, mások arra hagyatkoztak, hogy majd megkapjuk írásban az anyagot, és akkor az elég. Hát nekem nem lett volna az, mert amint megértettem valamit, máris az én szavaimmal írtam le, ráadásul át tudtam küldeni az éppen hiányzóknak. Hasznos ajándékom az Úrtól, hogy egyszerre tudok figyelni és írni is. Most nagyon jól jött.
Aztán amikor olyan jött elő, hogy azt mondtam: Aha! – ott tettem a füzetemben az aktuális sor elé egy pöttyöt. Máris láttam, hogy mit kell jól átnéznem. Hasznos is volt.
mindenre az Úr adja a rávalót
Az anyagi ráfordításról nekem két elméletem van. Az egyik az, hogy mindenre az Úr adja a rávalót, tehát nem az enyémből költök, a másik az, hogy amennyiben ilyen dolgokra fordítjuk, azt az Úr többszörösen visszaadja nekünk. Szeretetből. A tandíj átutalással ment, és ha kellett, számlát is kaptam. De a délidő nagyon is nem online volt!
Beus mindig megkérdezte, hogy milyen pizzát szeretnénk enni, és hát jöttek is a finomabbnál finomabbak az üdítővel, kávéval, aprósüteménnyel, ásványvízzel, teával… Ha pedig valami gondunk volt, Bea máris segített. Nagy áldás volt a számunkra.
A házi feladatok? Hát voltak és nagyon szerettem őket! Sajnos nem kaptunk mindegyikről visszajelzést, de azt igen, hogy megfelelt. Tény, hogy én szívesen megbeszéltem volna egy-két részletet a tanárral, mert olykor igen innovatívnak éreztem egy-egy marketingtervet vagy mást, de nem minden van úgy, ahogy szeretnénk.
Barátságok szövődtek, hiszen területi oktatás folyt, de volt még Kecskeméten, Debrecenben is, ha jól emlékszem.
A három év úgy elrepült, mint a pinty!
Bevallom, nem tanultam meg mindent, de eltettem a füzeteket és a jegyzeteket is. Jó lesz az még az idők során. Édesapám arra tanított engem anno, hogy nem a fejünkbe kell gyömöszölni mindent pontosan, hanem azt kell tudni pontosan, hogy mit hol találunk meg, ha szükség van rá. Nos, ez a gondolat a mostani világban felértékelődött.
A Szübiben sok mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Erősen fontolgatom, hogy vissza-visszajárok vendéghallgatóként… hiányzik.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
