Szeretetházi rovatindító

A bibliai Filadelfia

Az ókori ammoniták egyik városának a neve Philadelphia. Én a Bibliában találkoztam először ezzel a helységnévvel. János apostol hét levelének egyikét a filadelfiai gyülekezetnek címezte. Amikor elérkezett az üldözések és a próbák ideje, ez a lelki közösség állhatatosnak és hűségesnek bizonyult.

Egyházunkat abban az időben baptista hitközségnek nevezték. A fejlődő gyülekezetek tagságának idős és rászoruló tagjait azzal a kitüntetéssel ajándékozták meg, hogy befogadták az akkor még Bethesdának nevezett „Filadelfiába”, vagyis a kiskőrösi szeretetházba. Hivatalosan csak az utóbbi évtizedben vált ismertté hazánk ilyen jellegű intézményei között a Kiskőrösi Szeretetház. Egészen hivatalosan ezen a néven „fut” ma az idősek menedékházai között: Filadelfia Integrált Szociális Intézmény.

Filadelfiába költöztünk…

Feleségemmel sosem volt „saját házunk” életünk során, de mindig megadta mennyei Atyánk, hogy családi lakóhelyünk a szeretet otthona tudott lenni, igazi „szeretett ház”. Ezzel a váradalommal érkeztünk négy hónappal ezelőtt „Filadelfiába”, jelenlegi – és véglegesnek látszó otthonunkba. Itt mi most már igazán „dörzsölt” ligatagoknak számítunk. Valaki megtanította velünk, hogy legalább fél évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki otthon érezze magát ebben az otthonban. Ehhez képest „rá kell kapcsolnunk”, mert már nem sok időnk van a „honosításig”.

Évekkel ezelőtt jelentkeztünk „lakónak”, amikor már listás volt a bejuthatás lehetősége. Ez a „szitu” azóta sem változott, buzdítom hát az idősödő atyámfiait és -lányait, hogy próbáljanak mielőbb döntésre jutni az utolsó állomás megválasztásának a kérdésében.

„Bár kevés erőd van…”

Filadelfiáról, vagyis az ott élő gyülekezetről megrendítően szép nyilatkozatot hagyományozott ránk a Szentlélek. Nekik ez elismerés volt, nekünk pedig, az itt élő „filadelfiai” lelki közösségnek követelmény és bátorítás.

„Bár kevés erőd van” – ez az első, amit minden szeretetotthonban élő lakótársam érez, tapasztal, velem együtt. Ráadásul ez a kevés erő is naponként fogyatkozik, egyre inkább rászorulunk a mennyei és a földi szolgáló „angyalok” támogató szeretetére.

Védjegyünk ez a gyönyörű biztatás: „Én szeretlek téged!” Nem lehet a válaszunk se más, mint ez a naponkénti nyilatkozatunk, hogy mi is szeretjük Istent, és bizalommal, reménységgel tekintünk a „nyitott ajtó”-ra, mely vár ránk a túlsó parton.

A mennyei átjáró

Tudomásul vesszük és tudjuk, hogy a szeretetház nem kórház, ahonnét gyógyulva távoznak a lakók, hanem átjáró a menny felé – a hűségesek számára. Olyan világba vágyunk és menetelünk, ahol a Bárány vesz pártfogásba bennünket, és letöröl szemünkről minden könnyet (Jel 7,13–17).

Itt a mi kedves „Filadelfiánkban” hetenként háromszor gyűlünk össze barátságos imatermünkben, hogy hálát adjunk és erőt merítsünk újra meg újra az „élet vizének forrásából”. Jó igei tanítóink vannak. Fiatal lelkipásztorunk mindig felkészülten terelget bennünket a „folyóvíz mellé”. A kiskőrösi „nagy” gyülekezet is mint egy szórványra gondol ránk, és az onnét kiküldött igeszólók is áldott munkát végeznek közöttünk.

Virágzó ágak, látogassátok meg gyökereiteket!

Ez alkalommal szeretettel bátorítom közösségünk kisebb-nagyobb mozgékony gyülekezeteit: ti is látogassatok meg bennünket időnként. Ti vagytok a virágzó és termő ágak, de talán mi lehettünk és lehetünk a gyökérzet. Buzgó imádságaink kísérik szolgáló életeteket – utolsó leheletünkig.

Ebben a gyülekezetben szinte mindenki idős, élemedett korú, éltes, hajlott korú, koros, vén, agg, öreg – anyóka és apóka. Ezek nem csúfnevek, mert éppen ránk illenek. Hajdanában egy 60–70 éves nő vagy férfi már aggastyánnak számított. Filadelfiánkban néhányan egy lépésnyire vannak a századik évfordulójuktól. „Hölgyeknél” ilyenkor a száz szál rózsa az illendőség, és a sok-sok együttérző jókívánság.

Csak egy kis kitérő

Bányai Jenő ének-zene mester neve ismert a magyar gyülekezetekben. Özvegye, Ilonka néni szintén a „százados” várományosai között él a ház egyik szobájában. Mi, nyolcvanasok csak dünnyögünk megilletődve, mikor felhangzik a köszöntő ének: „Íme, mi üdvözlünk… születésed napján!”

Ez már történelem…

A szeretetház fekvése ideális. Fiatalkoromban, mint kis kezdő pásztor, az ide 30 kilométernyire fekvő Orgoványon szolgáltam. Egy nagy szőlőbirtok közepén állt a régi aggmenházi épület. Akkor ez egy jelentős mezőgazdasági objektum volt szőlőskerttel, konyhakerttel. Az udvaron sertésólak, baromfikülönítmény. A tél beálltával mi is jöttünk disznótorozni a gondnokcsaládhoz. Tölgyes Izsák bácsi és felesége, valamint a fiuk, Tamás, akivel összebarátkoztam, ők igyekeztek otthonná tenni az átalakított szobákat a gondozottak számára.

Abban az időben (múlt század, ötvenes évek) a baptista gyülekezetek rendszeresen gondoskodtak az itt élők ellátásáról. A női körök száraztésztával, befőttekkel és lekvárokkal igyekeztek besegíteni az élelmezésbe. A közeli gyülekezetekből takarítóbrigádok jelentkeztek, hogy segítenék elvégezni a tavaszi vagy az őszi nagytakarítást az intézetben. Egyik gyülekezet ágyneművel jelentkezett, egy másik az összes ablakra függönyöket készített. Távolabbi gyülekezetek liszttel, húsfélével, zöldséggel, gyümölcsfélével támogatták az intézetet, hogy otthonos legyen minden lakó számára ez a hely.

Mindezeket nem azért sorolom, mintha szükséget szenvedne napjainkban bárki is közöttünk, hanem azért, hátha felébred a felelősségérzet valakinek a szívében. Tapasztalatom szerint egyeseknek az sincs tudomásában, hogy baptista közösségünknek vannak szeretetházai, és van számos egyéb intézmény, ahol nagy áldozatkészséggel és odafigyeléssel gondoskodnak az élet hajótörötteiről az állam és az egyházak illetékesei.

Az asztal terítve

Mi hálásak vagyunk a „mindennapi kenyér”-ért, a szeretetteljes gondoskodásért, panaszra nincs okunk. Étkezés előtti énekünk két sora ezt így mondja: „Az asztal terítve, immár minden kész. Gazdagon terített a mennyei kéz.”

Robinson-sziget

Sokaknak itt a legnagyobb gondja és bánata a magánosság. Bizonyos mértékben olyan ez a hely, mint Robinson szigete. Csak az a jó, hogy ma is van néhány hű szolga, aki társa akar lenni a társtalannak, aki rendszeresen kötelességének érzi az egyedül lévőkkel való kapcsolatápolást, kapcsolatfenntartást. – Gyertek és lássátok!

Aki internetet is használ, megtalálhat bennünket ezeken a címeken: filadelfia@baptist.hu, vagy http://www.filadelfia.baptist.hu.