Egység a szeretetben

Mai szóhasználatunk szerint „szeretni” valakit és „elviselni” valakit két, egymást kölcsönösen kizáró hozzáállás. Szeretni olyan embert szoktunk, aki jó érzéssel tölt el bennünket. Ha elviselek valakit, azt még/már nem szeretem.

Meglepő módon Pál apostol arra buzdítja az efezusi keresztényeket, hogy viseljék el egymást, szeretettel (Ef 4,2). A szeretet nem csak egy érzelem, a szeretet nem egocentrikus, nem feltételhez kötött. Sőt, ha egy nehéz természetű embert hosszú időn keresztül elviselek azért, mert elköteleztem magam mellette, az éppen a tiszta, krisztusi szeretet kifejeződése lehet. Nem mondok le valakiről csak azért, mert önfejű vagy rossz ember. C. S. Lewis ezt így fogalmazta meg:

„A szeretet nem érzelem, hanem elsősorban akarat, amivel az ember a másik ember javát akarja, éspedig teljes erejéből.”

Ma a „szeretet” szót olyan értelemben használjuk, ami nélkülöz mindenféle erkölcsi értékítéletet. E szerint a gondolkozás szerint: ha én nem akarom támogatni azt a bűnt, amiben valaki más elmerült, akkor „intoleráns” vagyok vele szemben, vagyis nem szeretem.

De Pál arra buzdítja az efezusi hívőket, hogy az igazsághoz ragaszkodva növekedjenek fel szeretetben (Ef 4,15). Tehát nem próbál meg félretolni vagy relativizálni világos doktrinális vagy etikai definíciókat. És ha azt nevezem „szeretet”-nek, hogy nem merek tisztán és egyenesen kiállni a saját értékrendszerem mellett egy másik ember előtt, aki bűnben él, akkor ez arról tanúskodik, hogy valójában talán nagyobb „szeretet”-tel fordulok a saját érzéseim felé, mint annak a másik embernek a valódi érdekei felé.

A Lélekben való egység (Ef 4,3) egy dicsőséges ajándék, amivel Isten minden Krisztus-tanítványt egyszer s mindenkorra megajándékozott. A hitben való egység (13. v.) viszont egy olyan cél, amiért buzgón és kitartóan kell küzdenünk, akkor is, amikor a másik szokásai vagy szavai kiakasztanak. A test növekedése (16. v.) – minden egyes részében – egy olyan cél, amiért Krisztus az életét adta (vö. Ef 5,25–27).

Alan Pallister

Hálaadás:

• Hálát adunk Jézus áldozatáért a kereszten, és megváltásunkért, ami Jézus áldozatáért ingyen a miénk, a saját cselekedeteinktől és erőfeszítéseinktől teljesen függetlenül.
• Hálát adunk azért a tényért, hogy Krisztus egyháza a világ legkülönbözőbb pontjain és kultúráiban ugyanazért az egy közös célért létezik: hogy hirdesse a megváltást Jézusban.
• Hálát adunk a testvéri közösségért, ami összeköt bennünket bármilyen háttérből érkező testvérünkkel.

Bűnvallás:

• Bocsásd meg nekünk, hogy engedtük, hogy a szociális, faji és felekezeti határok megakadályozzanak bennünket abban, hogy értékeljük és szeressük testvéreinket, akiket Krisztus az ő vére árán váltott meg.

Kéréseink:

• Segítsd, Urunk, gyülekezeteidet, hogy értékeljék jobban az evangélium alapvető igazságait, és hogy ne engedjék, hogy másodlagos kérdések elválasszák őket, sőt add, hogy még akár azt is felismerjék, hogy ezek a különbségek pozitívak is lehetnek. (Itt gondoljatok egy olyan, közeletekben élő evangéliumi gyülekezetre, akik egy másik felekezethez tartoznak és/vagy akikhez nem annyira kapcsolódtok.) Segítsd, Urunk, az X. Y. gyülekezetet, pásztorával/ vezetőjével együtt, hogy növekedjen benned, és teljesítse azt a küldetést, amit te rábíztál!