Csodálatos, nem mindennapi ajándék, minden időszakban, de Krisztus születésének ünnepén különösen, ha az ő földre jövetelének boldogító napjaival párhuzamosan az ige mindennapokba épülésének is tanúi lehetünk. Egy ilyen élményben volt részem a Kispesti Baptista Gyülekezetben 2018. december 23-án, amikor egy nagy tapintattal és szeretettel Idősödők karácsonyának nevezett összejövetelen szolgálhattam adventi és karácsonyi írásaimmal.
Ezt megelőzően természetesen részt vettünk az istentiszteleten is. Dr. Mészáros Kálmán prédikációja, a gyermekek és néhány felnőtt bizonyságtétele mind-mind szép és emlékezetes karácsonynyitány volt. A legmegkapóbb, legbecsesebb ajándékot azonban mégis attól a pillanattól kaptuk, amikor a Szentírás alábbi sorainak huszonegyedik századi változatával találkozhattunk, noha ez az igehely nem került felolvasásra:
„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Ekkor, az istentisztelet vége felé ugyanis, épp velünk szemben, az úrasztala fölötti kivetítőn másutt, más gyülekezetben általam eddig még soha nem látott táblázat jelent meg a közösség jelenlegi betegeinek nevével, állapotuk rövid jellemzésével („otthon lábadozik”, „komoly fájdalmak között él”, „már gyógyulóban”…), lakcímükkel, telefon-, illetve mobilszámukkal, e-mailjükkel.
A látszólag csak praktikus összefoglaló messze túlmutat önmagán: olyan, gyakran önző és sivár századunkban szokatlan összetartozásról, egymás terhének olyan, nem felületes, hanem megélt, elmélyült hordozásáról tanúskodik, ami minden felekezetben és minden gyülekezet számára sugárzó példa lehet.
Nyilván előfordul, hogy másutt is, méghozzá különböző felekezetekben igénybe veszik ilyen, egyértelműen humánus célokra a technika segítségét, de érdemes volna a kivetített tájékoztatásokat általános gyakorlattá tenni! Jóval több és beszédesebb, s egyszersmind személyesebb ez, mint egy hasonló tartalmú kör-e-mail, hiszen szakrális térben, a templom falán kerül közlésre.
Elsősorban természetesen a betegséggel küzdő gyülekezeti tagok iránti szeretetből, de ugyanakkor azért is, hogy a mások terheit hordozni tudók, a segítségadásra, beteglátogatásra készen állók élete is könnyebbé váljon és megfényesedjék, tartalmasabbá váljék általa.