Izraeli utazásunk élményei

Ez év június második hetét (2015. június 8-15) Izraelben töltöttük egy Bibliai körutazáson. Sok éves vágyunk és álmunk teljesült ezzel.

A második és harmadik napon végig néztük Jeruzsálem és Betlehem nevezetességeit. Az ötödik napon a Genezáreti tóhoz utaztunk és láttuk a hegyi-beszéd, kenyérszaporítás helyszínét, az ősi Kapernaum romvárosát, kis hajóval jártunk a tó vizén. A hatodik napon utaztunk Akkó óvárosába, Cézárea-Filippinél a nevezetes barlang száját és a Jordán folyó egyik forrását láttuk, majd a Golánra (Básán) utaztuk, ahonnan a Hermon hegye volt látható. A hetedik napon nem csak Názáretet látogattuk meg, hanem utaztunk az Armeggedon völgyében, innen Meggidó romjaihoz mentünk, majd megnéztük azt a Karmel hegyi áldozati helyet, ahol Illés „párbajra” hívta ki Baál papjait, letekinthettünk a Kidron patakra, ahol a pogány papokat kivégezték. A hegy tengerre néző fokánál láttuk azt a barlangot, ahol Illés lakása volt és ott szólt hozzá Isten, ott várta az esőfelhők megjelenését. A sok élményről, érzelmi átélésekről lehetne még írni egy könyvnyi terjedelemben, azonban most csak egy-két benyomásomról akarok beszámolni.

A negyedik napon a Holt tenger vidékére utaztunk, ahol végig sétálhattunk a több mint két ezer éves helyszínen, az esszénusok telepének helyén.

Többek között ezt a területet is szerettem volna látni. Még diákkoromban, a múlt század hatvanas éveinek végén ráakadtam egy könyvre, ami a kumráni barlangok rejtélyéről szólt. Magyarországon akkor jelent meg először ez a könyv, ami az esszénus vallási közösségről szólt és leírta szigorú, aszketikus életüket, a vallási meggyőződésüket, a megtisztulási (vízbemerítési) szertartásukat, a szent iratok, a Biblia ószövetségi könyveinek mélységes tiszteletét és nagyon fegyelmezett és szigorú másolását, a világosságról, a fényről szóló tanításukat.

A napi fő elfoglaltságuk a szent iratok ellenőrzött másolása, az elkészült tekercsek rendszerezése, tárolása volt.  A Messiás eljövetelét közeli időpontra várták (Kr.e. 150 körül alakultak meg) és erre bűnbánattal, bemerítéssel történő megtisztulással készültek.

A zsidó vallás képviselőivel, a hivatalos papsággal, azok tanításaival szembe helyezkedtek, ezért is vonultak ki a városokból és a pusztába, a Holt tengeri barlangok közelébe települtek. Bár a könyv nem írta meg, de nem volt nehéz magamtól is feltételezni, hogy az esszénusokhoz valami köze lehetett Bemerítő (Keresztelő) Jánosnak, hiszen csak néhány kilométerre van ettől a helyszíntől a Jordán torkolati vidéke, ahol János a bemerítést gyakorolta. Egy merész gondolattal még arra is lehet következtetni, hogy esetleg Jézusnak is volt valami kapcsolata ezzel a zárt szerzetesrenddel.

Leírta az említett könyv, hogy a kétezer éves tekercsek megtalálása bebizonyította, a ma is használatos Biblia betűről-betűre, mondatról-mondatra azonos az eredetivel. Nehéz ma már érzékeltetni, hogy számomra akkor ez az állami könyvkiadásban megjelent beismerés mekkora jelentőségű volt, hiszen az iskolákban a történelem, a materialista ideológiai tantárgyak mind azt oktatták, hogy a Biblia csak kitalált mese, azt sok száz évvel ezelőtt fogalmazták okos papok. Azt mondták, nincs rá bizonyíték, hogy az eredeti írások léteztek-e. A Kumráni barlangokban megtalált több mint kétezer éves tekercsek cáfolták meg a materialista tanítást és ezt be is ismerte ez a könyv.

A hetedik napon Názáretbe, Jézus neveltetési helyére látogattunk. Názáret városának régi részében főleg palesztinszármazású bennszülöttek élnek és azt tapasztaltuk, hogy egész Izraelben ez a legkeresztényebb város. Ez a városrész a többi palesztin lakta területhez képest rendezettebb, tisztább. Itt látogattuk meg éppen vasárnap reggel szép és modern épületben a Baptista imaházat, mellette saját iskolával. A száz fő feletti közösség éppen Istentiszteletre volt gyülekezőben, a zenészek gyakoroltak és néhány helyi baptista testvér volt jelen az idős lelkipásztorukkal együtt. Köszöntünk egymásnak nagy és boldog mosolyokkal kísérve. Egyből otthon éreztük magunkat, sajnos a csoportunk programja miatt csak néhány percet tudtunk itt tartózkodni.

Utána átmentünk a közeli nevezetes helyre, ahol Mária találkozott Gábriel arkangyallal és tudomására hozta, hogy fia fog születni a Szentlélektől. A barlangszerű lakás fölé, ahol később a szent család lakott, templom és kolostor épült. Átmentünk Mária kútjához, amely egy téren van kiépített állapotban de ma már kiszáradt. Utána a közvetlen közelben levő forrásához mentünk, amely fölé itt is templomot építettek. Itt az ragadott meg, hogy a keleti ortodox misének éppen vége lett és százával jöttek ki a forrás templomából kellemes külsejű, boldogságot sugárzó palesztin származású emberek. Kezükben egy-egy darab egyszerű süteménnyel és legtöbben átmentek az udvarról nyíló közösségi termükbe, ahova minket is behívtak. Egy nálamnál is idősebb férfi mosolyogva egy korty jó ízű kávéval kínált, egy fiatalasszony pedig két mézes-diós süteményt nyomott a kezembe.

Az ragadott meg, hogy ezek az emberek boldogok voltak, örültek, láthatóan közvetlen közösségben voltak, amibe minket is be akartak vonni. Nyoma sem volt a merev, szertartásos mise utáni közömbös magatartásnak.

Elmentünk ahhoz a ma már keresztényeknek átadott zsinagógához, amelyikben Jézus először lépett a nyilvánosság elé és felolvasta az Ézsiás könyvének egy részletét, de az akkori zsidók a város szélén levő szakadékba akarták taszítani.

A huszonöt főnyi utazó csoport az utolsó este, közösen azért adott hálát, mert bár ahányan voltunk annyi gyülekezetből és különböző felekezetből jöttünk, mégsem volt közöttünk vita, súrlódás vagy feszültség. Nem csak látnivalókkal gazdagodtunk, hanem lelkileg is mélyebbre, a megszentelődés folyamatában előbbre jutottunk.