„Soha többé!”

A bemerítkezés a baptista gyülekezetekben az egyik legfontosabb esemény, mivel ezen keresztül az ebben részt vevő személy a döntéséről, elköteleződéséről tanúskodik Isten, a gyülekezet és minden jelen levő vendég előtt.

Igen ritka manapság az életre szóló döntés, mivel a körülöttünk változó világ és saját változó természetünk miatt nem merünk elköteleződni. A félelem a csalódástól, a félelem a kellően át nem gondolt választásoktól és a visszavonhatatlan döntésektől visszatart oly sok embert attól, hogy a legjobbat válasszák.

Június 16-án két személy (Horváth Anikó és Nagy Kincső) odaszánásáról és Isten megmentő kegyelméről szólt vendég lelkipásztorunk, Kovács Bálint ezen a különleges alkalmon. A megmentő kegyelem azonban nem olcsó portéka! Bár számunkra és minden ember számára ingyen elérhető, de Valakinek ez nagyon sokba került! Jézus Krisztus ártatlanul, saját döntése alapján és választása eredményeként áldozta fel magát mindazokért, akik elhiszik, hogy reménytelen bűnös természetük ellenére pusztán szeretetből és irántunk érzett együttérzésből értük és helyettük halt meg a kereszten.

Az Istenhez közel kerüléshez azonban a Jézus Krisztusban való hit mellett engedelmesség is szükséges. Hittel, de engedelmesség nélkül nincs értelme semmilyen bemerítkezésnek! Ezért mondta kedves Bálint testvérünk Naamán története alapján, hogy miután beengedted életedbe hit által Jézus Krisztust, ne állj meg itt!

A hit cselekszik, és csak a cselekedet teheti hitelessé a megvallott hitet.

Az élő Jézussal való kapcsolat is élő gyógyulást eredményez a bűntől mérgezett életünkben, és ennek jele, hogy az újjászületett ember ellen akar állni a Kísértőnek és a bűnnek. Többé már nem akar korábbi szokásainak élni, többé nem akar elköteleződésével szemben ható lépéseket tenni, szavakat mondani, gondolatokkal játszani!

A bemerítkezés éppen erről szól: „Soha többet” – a bűnnek, és szeretetből fakadó engedelmességgel Isten felé.

Megélni a hívő életünket Jézus Krisztussal csak ilyen szilárd elhatározással lehet és érdemes. Különben a bemerítkezés hatása csak annyi, hogy vizesek leszünk, és gyakorlatilag nem ér többet, mint egy kis pancsolás egy medencében. Ha viszont az elhatározás szilárd, és az újból és újból megerősített döntésünkhöz ragaszkodunk, akkor Isten van annyira erős, hogy megtartson bennünket az ő útján minden botladozásunk ellenére!

Kívánom, hogy bárcsak mindig mindannyiunknak (nem csak Anikónak és Kincsőnek) eszünkbe jutna, mit is ígértünk és fogadtunk a bemerítkezésünkkor és döntésünk pillanatában, és hittel Jézus Krisztusra támaszkodva tudnánk életünket Istennek való engedelmességben, hitelesen megélni mások előtt!