Június 1. – Az élet napja. Ennek apropójából kérdeztük Barbarát, hogy miért jó már fiatalon életet adni, s gyermeket nevelni.
Húsz évesen férjhez menni, gyerekeket szülni, mi sem volt természetesebb nagymamáink, édesanyáink korában.
Napjainkban azonban ha egy lány fiatalon megy férjhez furcsa szemmel néznek rá, nem beszélve arról, ha gyermeke is születik. Más világban élünk, más elvárásokkal.
„Előbb legyen meg a diplomám, legyen releváns munkatapasztalatom, megfelelő anyagi háttér egy gyerek neveléséhez…” és még sorolják az érveket, hogy miért inkább közelebb a harminchoz vállalnak gyermeket. Aztán kiderül, nincs ideális időpont a gyermekvállaláshoz! Tapasztalatból tudom, hogy gyerekek mellett a tanulást sem kell mellőzni. Nehéz feladat, de nem lehetetlen egy új diplomával, nyelvvizsgával visszatérni a munkahelyre.
Huszonnégy éves voltam, mikor kaptuk első lányunkat, de attól, hogy fiatalon váltam anyává semmit sem veszítettem, sőt többet nyertem, mint azt valaha is gondoltam volna. Kihívás minden egyes nap három pici gyerkőccel, de tanulok, és amennyire lehet, aktívan szolgálok is.
Ajándékok ők, amelyeket az Úrtól kaptunk, általuk olyan áldásokban részesülünk, amelyeket csak szülőként élhet meg az ember.