A hit, az értelem és a kultúra egységében

Az ünnepi gálaesten, október 20-án zsúfolásig megtelt az Uránia Nemzeti Filmszínház nézőtere, és az erkélyen is számos vendég foglalt helyet. Meggyőzően zengett a reformáció himnusza, idősek és fiatalok együtt énekeltek a színpadon álló szombathelyi ökumenikus kórus énekeseivel Istenről, az erős várról, és a hős vezérről, Jézus Krisztusról, aki által lehet diadalmunk.

A kórus első éneke Szokolay Sándor „Örvendjetek az Úrnak” kezdetű műve volt, amelyet a Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar karnagya, Lakner-Bognár Nóra vezényelt.

A megjelent vendégeket, köztük az est főelőadóját, Gulyás Gergely minisztert, a jelen levő püspököket, egyházelnököket és a protestáns testvériséget dr. Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke köszöntötte, majd idézte a reformáció hónapjának idei mottóját, a Római levél igéjét: „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.” (Róm 15,5) Egyetértünk mindenkivel, aki hisz Jézus Krisztusban, Megváltónkban, és hozzátette: egyetértünk abban is, hogy a megváltás szolgálatra kötelez, és azért kaptuk az evangéliumot, hogy továbbadjuk azt a világnak.

A Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar műsorán három nagyszerű kórusmű szerepelt: Gárdonyi Zoltán: Szívemnek kősziklája, Felix Mendelssohn-Bartoldy 42. zsoltárának első tétele, és Helmut Walcha: Áldjad, én lelkem című korál­fel­dolgozása, amelyben közreműködött a Solas Rézfúvós Együttes és Lakner-Bognár András zongorán.

Az ünnepi gálaest főelőadója Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter volt. Előadásának „A reformáció népeként a hit, az értelem és a kultúra egységében” címet adta. Beszédében kiemelte: Európát a kereszténység kultúrája tette otthonunkká, a reformáció pedig számtalan területen tett hozzá ehhez a kultúrához. Nemcsak a hitéletet, a teológiát vagy éppen az egyház intézményrendszerét újította meg, hanem új fejezetet nyitott a társadalmi berendezkedésben és a mindennapi élet számtalan területén. A reformációnak fontos szerepe volt abban, hogy újra megszülessen az egyensúly a hit és az értelem viszonyában, újra éles határvonal válassza el a hit és a tudomány kutatásának eszközeit, és mindkét terület a maga igazságaival teljes hitelességgel nyilatkozhasson. Napjaink politikájára utalva elmondta, hogy jó úton járnak mindazok, akik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét hirdetik és képviselik. Amikor a közélet szereplőiről beszélt, megállapította, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy a közszolga cselekedeteiből látszódjék, miben hisz, vagy hogy van-e bármilyen magasabb rendű érték, amelyet irányadónak tart a maga és a közösség számára.

A miniszteri beszédet követően a Pünkösdi Egyház Zenei Missziójának „Égi szólamok kórusa” fiatalos, könnyűzenei koncertje következett. Az előadott darabok címei is érzékeltetik az előadás lelkiségét: „Ha Isten békéje lakja szívemet”, „Égő Lelked szálljon ránk”, „Légy bátor, szívem”, „Az Úré a dicsőség”. Az együttest Schmélné Papp Ágnes vezette.

A szünetet követően a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Művészeti Alapiskola diákjainak műsora következett. Egy rövidfilm vezette be a produkciókat, majd tíz fiatal tehetséges fiú járt széki legénytáncot. Két ismert Reményik-vers hangzott el. A „Kegyelem” közben fuvola hangja szólt, az „Akarom” című verset hegedűkíséret színesítette. A hangszerek különös hangulatot teremtettek, erősítve a nagyszerű költemények mondanivalóját. Sztehlo Gáborra, a híres gyermekmentő lelkész emlékezetére egy prózai jelenet hívta fel a figyelmet, amikor elénekelték a mentett gyermekek dalát. Végezetül felhangzott Martin Luther King amerikai baptista lelkész „We shall overcome” dala is a ma is üldözött emberekre emlékeztetve.

A Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-díját Nagy Katalin, a szövetség új elnöke adta át Vitéz Ferenc újságírónak, a Debreceni Hittudományi Egyetem docensének. Laudációjában értékelte a díjazott irodalmi és újságírói munkásságát. A díjátadásban részt vett dr. Bóna Zoltán, a Prúsz titkára is.

A gálaest záradékaként reformáció korabeli zenét, Istent dicsérő énekeket játszott a Tabulatúra ré­gizene-együttes.

A reformáció hónapjának hátralevő részében ismét közreműködtek baptista testvéreink. Október 27-én a reformációi istentiszteletet a Wesselényi utcai imaházban tartotta a MEÖT, amelyen közreműködött a gyülekezet énekkara.

5 + 1 sola

Véget ért a reformáció hónapja

Országszerte számos protestáns templomban megünnepelték a reformáció hónapját. Gazdag programok várták a protestáns híveket. Zene, teológiai előadás, számos ünnepi prédikáció és testvéri találkozó színesítette ezt az ünnepi időszakot. Elég, ha a Deák téri megnyitó ünnep gyönyörű kórusmuzsikájára, vagy az Urániában megtartott kulturális gálaestre gondolok, amikor egységben láthattuk a hitet, a kultúrát és az értelmet, amiként azt Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter előadásában is hangsúlyozta. Pápán a missziói napon fontos elhívásunkról, a misszióról elmélkedtek a testvérek. A Wesselényi utcában az úrvacsorai közösség által az ökumené fontos törekvését élhették meg, gyakorolva a mi Urunk Jézus Krisztus egységbe szólító szavait.

A befejező ünnepi demonstrációt hagyományosan a Reformáció Parkban tartottuk meg, ahol a messzire zengő fúvószene, a reflektorok fényének hangulata jelezte, fontos hivatásban jár Isten népe, amikor az utca embere előtt is méltóságteljesen ünnepel. Kíváncsi is a világ, a kerítés mellett számosan megálltak és rácsodálkoztak a trombiták hívó hangjára, de aznap a közmédia is interjúra hívta a MEÖT főtitkárát: Mi ez a mozgolódás, miért ünnepeljük immár 502. éve is ezt az ünnepet? – tették fel a kérdést.

Ezen a szabadtéri alkalmon a fóti baptista fúvósok biztosították a szent zenét Geri Zsolt karnagy vezényletével, amelyhez a jelen levő lelkipásztorok, gyülekezeti tagok éneke is párosult. Dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntötte a jelenlevőket, majd Pataky Albert alelnök, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke imádkozott. Egy evangélikus diáklány Túrmezei Erzsébet gondolatait tolmácsolta. Tartalmas előadást hallhattunk Pásztor Zoltántól, a Magyarországi Metodista Egyház laikus elöljárójától.

A korszerű és fiatalos beszéd a gyakorlati kereszténységre hívta fel a reformációt ünneplők figyelmét. A hallgatóság soraiban láttam evangélikus lelkészt, református lelkipásztorokat, baptistákat és metodistákat. Mellettem állt egy közismert evangélikus teológiai professzor, sőt jelen volt anglikán egyházi vezető és adventista presbiter is. Mindnyájunknak szólt az üzenet.

A beszéd elején hallhattuk, hogy azért szükségesek gyülekezeteinkben laikus elöljárók (diakónusok, presbiterek), hogy a hívők „ne szakadjanak el a társadalom időről időre változó aktualitásaitól, szükségleteitől, valóságától”. Az egyetemes papság újszövetségi elvét előadónk „igazi reformátori programnak” nevezte.

Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 12. fejezetében (1. vers) az okos istentiszteletről olvasunk. „Manapság, amikor okosdolgok segítik az életünket, érdemes felidéznünk, hogyan lehet az életünk istentisztelete okos.” Beszédében említette, hogy a reformátorok, így Luther Márton és a metodista egyházalapító John Wesley számára is fontos volt a római levél.

„Egy olyan csomópont ez az Újszövetségben, ahol a teológia rendszere a mindennapi élet gyakorlatával találkozik.”

És feltette a kérdést:

„Vajon a teológiai rendszerünk, a tanításunk találkozik-e a mindennapi életünk, katolikus szakszóval kifejezve az életszentségünk gyakorlatával?”

Pál apostol szavait aktualizálva megkérdezte:

„Hogyan jelenik meg a kegyelem, a józanság és a hit, hogy válik valósággá Krisztus egyedülisége, fennhatósága és szeretete családi életünkben, az Istent dicsőítő alkotás a munkahelyi világunkban, az irgalom és a másikat különbnek tartó józan gondolkodás a közéletben?”

Az ünnepeink, köztük a reformáció ünnepe jó alkalmat kínálnak, hogy értékeljük, hol állunk.

Egy amerikai metodista lelkész, Justo Gonzalez az öt solát egy hatodikkal egészítette ki: „Sola caritas”. Egyedül a feltétlen, odaadó szeretet. Vagy másképpen: egyedül a szolgáló szeretet, vagyis a szeretetszolgálat. A metodista egyház alapítói a reformáció tanítását a szociális felelősségvállalás gondolatával egészítették ki. Abban hittek, hogy az isteni szeretet cselekvő megélése megváltoztathatja az embereket.
Pásztor Zoltán metodista laikus elöljáró a városi szegénységről is beszélt.

„A szakemberek úgy tartják, hogy számos település van az országunkban, ahol az ott élők helyzete nemcsak gazdaságilag szegény, hanem kétségbeesetten reménytelen is, miközben látjuk a végtelen fogyasztás és birtoklási vágy emberi lelket és teremtett környezetét romboló hatását. Szükségünk van az 5 + 1 reformációi tantétel üzenetére, a Szentírás komplex ismeretére, a hit reménységére, a kegyelemből és csakis abból fakadó üdvösség biztonságot adó bizonyosságára, és mindenekfelett Krisztusra!” – fejezte be aktuális reformációi emlékbeszédét a metodisták laikus elöljárója.

Az ünnepi beszédet követően a megjelent egyházi vezetők és lelkipásztorok igei áldással szolgáltak. Köztük volt Filemon Zsolt fóti baptista lelkipásztor, aki elkísérte gyülekezetének fúvószenekarát.

Egyszerű emlékmű áll a Reformáció Parkban. Miközben a zenekar évszázados korálokat játszott, a lelkészek és laikus hívek egy-egy piros rózsaszál elhelyezésével tisztelegtek az egyházat és a szíveket megújító reformáció emléke előtt.

Marosi Nagy Lajos
MEÖT bizottsági tag