Állam és egyház baptista nézőpontból

2149

Milyen befolyása legyen az egyháznak? Szimpózium, Elstal, 2015. január 16–17. A szimpóziumot a Szabadegyházi Akadémia (EFA) rendezi.

Az EFA a német Evangéliumi Szabadegyházi Gyülekezetek Szövetségének (baptisták) szervezete, mely 2014 szeptembere óta koordinálja és fejleszti a közösség képzési tevékenységét, valamint összekapcsolja a különböző munkaágakat e tekintetben. A 2015. év folyamán átlagosan minden hétre jut egy képzés, melyekről színvonalas kiadványban tájékoztatnak.

Dr. Oliver Pilnei, az EFA vezetője szerint: „Az akadémia azért jött létre, hogy aktuális témákat dolgozzon fel.” Ilyen aktuális téma az állam és az egyház kapcsolata is. Julius Köbner, Oncken munkatársa írásaiban síkra szállt az egyház és az állam szétválasztásáért és emellett a mindenki számára érvényes teljes vallásszabadságért. A szimpózium kiinduló kérdése, hogy mennyi befolyást szeretnénk mi, keresztények az államra gyakorolni, és hogy mit szeretnénk befolyásunkkal kezdeni, vagyis mi a célunk vele.

A szimpózium résztvevői a téma iránt érdeklődő, főképp baptista testvérek voltak, bár találkoztam egy szabadevangéliumi gyülekezetből való férfival is. A szervezők: dr. Oliver Pilnei, az EFA vezetője, Friedrich Schneider és dr. Friderike van Oorschor voltak. Előadások és plenáris beszélgetések szerepeltek a programban. Prof. dr. Christoph Seibert, a Hamburgi Egyetem Rendszeres Teológia Intézetének etikaprofesszora „A vallás ’államformáló’ (staatstragende) szerepe” címmel kezdte az előadások sorát. Három témáról beszélt: a modern államról, a vallás szerepéről, majd arról, hogy mennyire jelentős a vallás a modern államban. Seibert professzor szerint a modern állam létrejöttét a szekularizáció indította el.

Szekularizációnak azt nevezi, amikor valami az egyházi fennhatóság alól felszabadul. A folyamat első lépése már a 11-12. század invesztitúraharcában elindult. Ennek során a világi és az egyházi hatalom szétvált, de megmaradt a világi hatalom vallásos befolyásoltsága. A második lépésben a politikai rendszerek emancipálódása történt. Ennek első megnyilvánulását a westfáliai békekötésben látja, melynek nyomán megjelent a pluralitás a vallásban: a római katolikus mellett a lutheri és a kálvini egyház elismerésével három nagy egyház keletkezett. A folyamatot az amerikai és a francia forradalom vitte tovább, az előbbi a vallást támogató, az utóbbi a vallást gátló módon. A vallás funkcióját abban látja, hogy orientációs feladatot lát el: irányt mutat, és ezzel problémamegoldó stratégiát ad az embereknek. Ennek jelentősége az, hogy stabilitást biztosít. A vallás egyik fontos szerepe az, hogy emlékezteti az államot felelősségére és korlátaira. A másik, hogy stratégiákat biztosít a növekvő rizikójú államhatalom kezelésében.

A beszélgetési részben szóba került a Böckenförde-paradoxon. („A Böckenförde-paradoxon a politikafilozófiában a szekuláris liberális demokráciák önfenntartásának paradoxona: a szabadelvű állam olyan előfeltevésekre épül, amelyeket csak szabadelvűségének feladásával tudna garantálni.

A paradoxon felállítója, Ernst Wolfgang Böckenförde német alkotmánybíró és katolikus jogfilozófus szerint a jogállam nem szükségszerűen garantálja az állampolgárok szabadságát (egy diktatúra is működhet jogszerűen a saját jogrendjéhez képest), ezért a jogot az igazságosságnak valamilyen külső mércéjéhez kell viszonyítani. Ez a mérce Böckenförde szerint a vallásból származik, és így a szekularizációval az állam lemond róla.” – Wikipedia) Ennek során felmerült a kérdés, hogy feladatunk akkor az, hogy keresztényibbé tegyük a világot? A professzor válasza erre az volt, hogy igen, de kérdés, hogy ez alatt mit értünk. Szerinte akkor keresztényibb, ha szabadabb!

A következő előadást szombat dél előtt prof. dr. Erich Geldbachtól hallhattuk, a Marburgi Egyetem tiszteletbeli professzorától, aki nyugdíjazásakor a Bochumi Egyetemen az ökumené és felekezettan professzora volt. Milyen funkciót tölt be a vallás az állam és a közjó területén – baptista szemszögből. Geldbach professzor először felvázolta a vallásszabadság baptista szemléletmódjának történelmi fejlődését. Kezdte a Thomas Helwys által megfogalmazott 1611-es hitvallással, melyben Helwys leszögezi, hogy „Krisztus gyülekezete hívő emberek közössége, akiket Isten igéje és Lelke választott el a világtól, és a bemerítés kapcsol össze egymással és az Úrral”.

Helwys tanította a földi és a mennyei hatalom szétválasztását, ezzel a vallásszabadság baptista gyökereit fogalmazta meg. Szerinte a „földi kard nem hatolhat be a mennyei királyságba”! A királynak még a nem keresztények felett sincs joga ítéletet gyakorolni (tévtanítók, törökök, zsidók…). William Rogers megfogalmazása szerint „elválasztó fal van az egyház kertje és a világ pusztasága között”. A továbbiakban a mai német helyzettel foglalkozott. A német demokrácia alapját képező weimari alkotmány még a fasizmus kialakulása előtt kimondta, hogy nincs államegyház, de azt is, hogy a korábbi álamegyházak tartsák meg államegyházi struktúrájukat és szerepüket. Geldbach professzor megfogalmazta, hogy „Németországban nincs vallásszabadság”. Még egy előadást említek: Emanuel Brandt, a BEFG korábbi elnöke, a Tabea Diakonia vezetője reagált az „Egyházjog – quo vadis?” előadásra. Statisztikai adatokkal kezdte, melyekből kiderült, hogy a népesség 23,6%-a, illetve 24%-a lutheránus, illetve katolikus, mégis csak ők kapnak állami támogatást, mely gyakorlat 1803-ban indult. Rámutatott arra a helyzetre, hogy bár a weimari alkotmány kimondta, hogy nincs államegyház, és az egyházak állami támogatásának kivezetését tűzte ki célul, ez nem valósult meg, a nemzeti szocialista állam fenntartotta a gyakorlatot. Beszélt az állami támogatás különböző formáiról. Ez a támogatás szövetségi és tartományi szinten, visszavonhatatlan szerződések alapján történik.

Az egyházi adót 1919-ben vezették be, és a lutheránus és katolikus egyháztagok számára kötelező. Az állami egyetemek teológiai professzorait az állam fizeti, mint ahogy a püspökök is központi költségvetésből kapnak illetményt.

Úgy tűnt számomra, hogy a pénzügyi támogatás okozza a legnagyobb problémát a baptista gondolkodók számára. Végül hadd említsem meg személyes benyomásaimat, nem annyira a témával, mint inkább a formával kapcsolatban. Nagyon tetszett az újonnan létrehozott Baptista Akadémia, Elstal (Evangelisch-Freikirchliceh Aka de – mie, Elstal, EFA). Egy szervezet, mely összefogja a különböző kurzusokat, szemináriumokat, propagálja és lebonyolítja azokat. A Facebookon is dolgoznak, például a januári szimpóziumról január 17-i dátummal bejegyzéseket láthatunk az oldalukon (https:// www.facebook.com/pages/Evangelis ch-Fre iki r chl i che -Akademi e – Elstal/733820663392058?sk=timeline). A szimpózium ötletét is hasznosnak tartom. Egy témában színvonalas előadókkal (egyetemi professzorok), jól összeállított tematikával meghirdetnek egy konferenciát, melyen az érdeklődők gondolkodhatnak, véleményeket cserélhetnek, vagyis dolgozhatnak.

A végkimenetel kialakításánál aztán odafigyelnek arra is, hogy megbeszéljék, mi erősödött meg bennük, milyen résztémákban kell még továbbgondolkodni, és milyen témában szeretnének a szövetség vezetőitől állásfoglalást hallani. A témához kapcsolódva elképzelhetőnek tartanám, hogy egy munkacsoport is létrejöhetne ilyen hazai szimpóziumból, mely ösztönözné a gyülekezeteket társadalmi szerepvállalásra, előkészítene egyházi állásfoglalásokat, támogatná az MBE vezetését a társadalmi kérdésekben, és együttgondolkodást valósítana meg közösségünkön belül e témában. (Megjegyzem, hogy a Dunántúli Egyházkerület férfimunkacsoportja ilyen irányban gondolkodik.) Végül köszönöm a bizalmat, hogy az MBE küldöttje lehettem Elstalban a szimpóziumon


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!