Crosby Fannyra emlékeztünk

Ünnepi megemlékezést tartottunk január 19-én, vasárnap délután az újpesti imaházban, ahol a 200 éve született neves énekszerzőre, Crosby Fannyra gondoltunk énekeinek bemutatásával és életrajzának megismerésével.

A bevezető igehirdetésben Mészáros Kornél lelkipásztor a 18. zsoltár alapján az Istent magasztaló, hálaadó éneklés fontosságáról és áldásairól szólt. Előadásában Marosi Nagy Lajos presbiter a jubiláns életútját ismertette. Kárász Izabella aktualizált versét Cserés Erzsébet mondta el, fuvolán Széllné Molnár Barbara játszott. Tóka Ágoston a gyülekezeti énekeket improvizációkkal vezette be, és előadta Lisznyay Gábor Fantázia című darabját. A szerző a művet a „Mily üdvös tudnom” kezdetű ének dallamára írta személyesen Beharka Pál korábbi újpesti orgonista testvérnek címezve. Az énekkar számos énekének szövege Crosby Fanny szerzeménye volt. Elhangzott Jobbágy Bence énekfeldolgozása is Tóka Ágoston zongorakíséretével, az énekkart ezen az estén Széll Edmond és Kovács István vezényelte.

Frances Jane Crosby van Alstyne (1820–1915) metodista vak énekszerző minden idők legtermékenyebb evangéliumi énekírója. 1820. március 24-én látta meg a napvilágot az egyesült államokbeli Brewster/Putnam­ban. Egészségesen született, de néhány hetes korában megbetegedett, szembetegségével kezelték, mégis megvakult. Édesanyja és nagyanyja szeretete egy életen át nyomokat hagyott benne. Nagymamájának körültekintő gondoskodása segítette kifejlődni benne a leíróképességet. Ő lett a kislány „szeme”, élénken festette le előtte a valós világot, és a kislányt lelkileg is nevelte. Rendszeresen felolvasta és elmagyarázta neki a Bibliát, s mindig hangsúlyozta az imádság fontosságát. Amikor Fanny kétségbeesett, mert nem tudott úgy tanulni, mint más gyermekek, biztatta, hogy imádkozzon Istenhez tudásért. Tízéves kortól kezdve minden héten megtanulta a Biblia fejezeteit, nagyanyja bátorításával emlékezetből tudta idézni Mózes öt könyvét, számos zsoltárt és az evangéliumokat. Vaksága egyszerűen rákényszerítette, hogy még jobban kifejlessze emlékezőtehetségét és koncentrálóképességét.

1835-ben beiratkozott a New York-i Vakok Intézetébe, ahol nyolc évig, majd további két évig maradt hallgatóként. Kiváló adottsága és szorgalma folytán hamar kibontakozott tehetsége, főként irodalmi és zenei téren. Megtanult zongorázni, orgonán, hárfán és gitáron játszani, és jó szopránénekessé vált. Irodalmi téren is sokat fejlődött. „A patak csobogása, a virágok illata, a madarak éneke mind arra ösztönöznek, hogy írjak felőlük valamit” – mondta. A legtöbb költeményéhez a Bibliából vette a témát. 1837-ben egy szövegét megzenésítették az intézetben. Kiválóságát gyülekezetekben és iskolákban is megmutathatta. 1843-ban az Egyesült Államok Kongresszusában is előadhatott néhányat saját költeményeiből. 1944-ben jelent meg első verseskönyve A vak leány és egyéb költemények címmel.

1850 őszén részt vett a metodista gyülekezet ébredési összejövetelén. Megtérését egy elhangzott ének segítette: „Mondd, úgy van-é, hogy Jézusom eltörlé bűnömet? Hogy értem halt az átokfán, s megmenté lelkemet?”, és mire az ének odaért, már ő is megvallotta: „de íme, Jézus, átadom tenéked magamat.” Tanulmányai elvégzése után tanítója lett a vakok intézetének. Angol nyelvtant, retorikát, római és amerikai történelmet tanított. 1858-ban férjhez ment Alexander van Alstyne vak orgonistához, aki New York két templomában is szolgált. Ő volt felesége verseinek első zeneszerzője.
Később neves amerikai zeneszerzőkkel működött együtt, 1866-ban találkozott R. Lowry amerikai zeneszerzővel, 1868-ban pedig W. H. Doane-nal, akinek sugallatára írta az „Ó, ne hagyj magamra, Jézus” kezdetű világhírű énekét. 1873-ban írta a „Mily üdvös tudnom” kezdetű evangéliumi énekét Mrs. J. Ph. Knapp dallamára. Költői tehetsége kapcsolatba hozta őt az Egyesült Államok vezető evangéliumi munkásaival. A Metodista Püspöki Egyházhoz tartozott, de néhány éven át részt vett a baptista és a presbiteriánus gyülekezetek munkájában is. Jól ismert írók és zeneszerzők barátságának örvendhetett, mint P. Ph. Bliss, J. MacGranahan, W. J. Kirkpatrik, E. E. Hewitt. Számos korabeli sajtónyilatkozat arról beszél, hogy Crosby Fanny minden idők legtermékenyebb énekírója, több mint 8000 éneket írt. I. D. Sankey zeneszerző sokat énekelte Crosby Fanny énekeit, amikor Mo­odyval evangelizációs körúton járt Angliában. „Szent énekek és szólók, amiket I. D. Sankey énekel” címmel Londonban adták ki többek között Crosby Fanny énekeit is.

Nincs olyan evangéliumi énekeskönyv, amelyben ne lenne Crosby Fanny énekszövegeiből. Legtöbb éneke vers, amelyet megzenésítettek. Gyülekezeti énekeskönyvünkben nyolc éneket találunk Crosby Fanny szövegeivel: Az Úr légyen áldott (5); Mily drága nékünk ez a jó hír (189); Keskeny útra lépjen mindaz (198); Ó, ne hagyj magamra, Jézus (229); Mily üdvös tudnom, Jézus enyém! (243); Megváltva (254); A tied vagyok (342); Jézus karjára bizton hajtom fejem le én (345).

Időskorában Bridgeportban élt, amikor így nyilatkozott: „Éneklésemnek mindig a reménység volt a fő tárgya. Életemnek soha nem hervadó virága ez…”

1915. február 12-én hunyt el. Sírján ez a felirat áll: „Megtette, ami tőle telt.”