Karácsony felülnézetben

Ha mondjuk az angol királynő tesz látogatást külhonban, akkor megadják a módját. Nem akármilyen kíséret, testőrség, előkészület, felhajtás, csinnadratta lengi körül az eseményt. Kéttonnányi poggyász. Minden alkalomra két öltözet ruha. Fekete ruha arra az esetre, ha valaki meg találna halni. Húszliternyi vérplazma, fehér kecskebőrből készült WC-ülőke-borítók tömkelege. A királynőt elkíséri fodrásza, két inasa és további kiszolgálószemélyzete. Ha egy uralkodó külföldre látogat, az bizony húszmillió dollárba is kerülhet.

Jézus Úr körül nem volt ekkora csinnadratta. Vagy mégis? Szerintem igen, de másként. Hisz ő más és különb bármelyik földi hírességnél, úrnál, elvtársnál, királynál, celebnél.

Szerinted is?

Rendkívüli lehetett az a beszélgetés, amit Atyjával, az univerzum teremtőjével folytatott a mennyben rólunk, bűnbe csavarodott elveszettekről. Szeretetben folyt ez a beszélgetés. Nem is lehet másként.

Így képzelem el:

– A mi teremtményeink ők. Nemcsak a zsidó nép a miénk, hanem minden ember, minden nép. Kiválasztottuk Ábrahám utódait, Jákob fiait a nagy küldetésre, de kudarcot vallottak. Mit csináljunk, hogy megnyerjük, megmentsük, boldoggá tegyük az emberiséget?

– Atyám, elmegyek én hozzájuk, ahogy te akarod.

– Nehéz lesz, Fiam. Látom, hogy mi fog történni. Hogyan fognak veled bánni. Tudom, bár nem akarom, hogy azt tegyék. De hiszen kezdettől szabad akaratot adtunk nekik, s ezzel nemigen tudnak élni. Megpróbálod? Féltelek, édes Fiam, egyetlenem! Megvan a tervem. Legyél emberré! Méghozzá kicsiny gyermekké, hogy szemükbe nézhess mint testvér s barát. Egy szűz lány fog megszülni, világra hozni a földön, Mária Názáretből. Fájni fog, Fiam, ez a küldetés, nagyon. Így is vállalod?

– Igen, szentséges jó Atyám. Tudom, hogy jó lesz minden végül. Te nem tévedsz. Mindent tudsz, mindent látsz, hisz az univerzumot is kormányzod finomhangolással. Igaz, hogy az emberrel nehezebb, mint a bolygókkal, még akkor is, ha őt képedre formáltad. Mikor induljak, Atyám? Elő van készítve már minden?

– Szerintem itt az idő, mert nagy a baj. Sok a szenvedés, erőszak, vallásos tévhit. Szenvednek öregek, anyák és gyermekek, persze a férfiak is. Sok mindent tudnak, hisz ott van kezükben az Ószövetség, már görögül is. Az egész birodalomban beszélik a görög nyelvet. Ha nem is sokan, de némelyek imádsága ostromol, hogy jöjjön már a megígért Messiás, te, a Krisztus. A nép nyög, mert a császár még nagyobb adót készül a vállukra tenni. Kiépültek az utak, ahol majd könnyen vihetik a rólad szóló evangéliumot, örömhírt a megragadottak. A népem királya, Heródes, beteg elme. Nem lesz könnyű, de elbírok vele. Sajnos máris okoz bajt és könnyeket, de félre fogom állítani. Az összeírás jó alkalom, hogy teljesedjen a prófécia, és Betlehemben szüless meg. Mária felkészült, fél minket, és vállalja a szenvedéses küldetését. Ő lesz földi anyád. József is bízik bennem, rá fog hangolódni a tervünkre. Sokan értetlenkednek majd, ítélkeznek és vádolnak, de megbocsátom nekik, ha kérik. Nem látok más utat, Fiam. Ez a legjobb megoldás. Vállalod? Mivel szeretünk, ezért szenvedünk. Elkerülhetetlen. Megszabadításuk ára a szeretetből való szenvedés, hűség, alázat. Megbeszéljük majd közben a részleteket, Fiam. Ott leszek melletted mindig, mindhalálig. Soha nem hagylak el, még ha lenne is olyan pillanat, amikor úgy érzed, igen. Menj, Fiam, töltsd be a páratlan küldetést!

És megtette engedelmesen, megdicsőítve az Atyát.

– Ölellek, Fiam! Visszajöttél, újra itthon, és megváltottad őket, mindnyájukat! A küldetés elvégezve! Senkinek nem kell már elvesznie, mindenki boldogulhat, üdvözülhet, ha akar. Gyülekezetben élnek most. Elterjedt az evangélium, aki te magad vagy. Az egész világra elterjedt. Minden földrészre. Szinte már mindenki hallhatott a menekülés, boldogulás egyetlen útjáról. Bölcsen felhasználják a technika adta lehetőségeket is az evangélium hirdetésére. Nekünk az idő nem probléma, de nekik rohan könyörtelen. Már 2000 év telt el, mióta megtestesültél, megváltottad őket a kereszten, és feltámadtál a harmadik napon. Te érted, hogy miért figyelnek ránk olyan kevesen? Csak egy kisebbség él bizalommal, engedelmesen, békességben, alázattal a szeretet légkörében a 8 milliárdból.

Jó, hogy bevezették a születésed napját, a karácsonyt, ami az év legmozgalmasabb napja, ünnepe. Jó a szándék, de az az igazság, hogy a legtöbb családban sajnos nem téged, minket ünnepelnek. Pedig a te születésnapodról van szó, te vitted közéjük a fényt. Szép neveket kapott az ünnep: a szeretet ünnepe, a család ünnepe, fenyőünnep stb. Helyetted ostobán középpontba került a mírai Miklós, kedves szolgánk utánzata, mintha ő váltotta volna meg őket.

Szép, hogy ajándékozzák egymást, jókat esznek, isznak, ünnepelnek (persze nem mindenki teheti meg), de a többség meg sem említi nevedet. Nem fogják fel a legnagyobb ajándék titkát, értékét. De látom és áldom azokat, akik befogadtak a szívükbe, családjukba, és megengedik, hogy mi legyünk az Uruk. Persze ők sem lógnak ki a kultúrából, nem mennek teljesen szembe a szokásokkal, mert nem ostobák. De a hangsúly rajtunk van, Fiam, az életükben és ünnepeikben is. Szembeúsznak az árral.

Ránk néznek, hozzánk igazodnak, nekünk adnak hálát, tőlünk kérnek vezetést. Még szenvedni is készek miattunk. Gyönyörködöm bennük. Nemcsak karácsonykor vagyunk nekik fő téma, hanem egész évben is. Sőt megtérésük óta egész életükben. Sok hazugsággal, manipulációval, féligazsággal kell megküzdeniük. Látod, milyen boldogok a házasok, a családok gyermekeikkel? A gyermekek csillogó szemében ott a mennyei öröm és biztonság. Nem feledkeznek meg a nagy ünneplésben a szegényekről, özvegyekről, idősekről, bajban lévőkről, szenvedőkről sem. Érdemes volt vállalnod nehéz utadat. Nem volt hiába!

Vannak, akikért nem tehetünk sajnos többet. El fognak veszni, hiába okosak és élnek jólétben. Még várunk. Lesznek még, akiket a mieink életükkel, szavaikkal, szeretetükkel, hűségükkel a hit útjára segítenek. Még némelyek felismerik majd, hogy az ÉLET több, mint amit látnak és tapintanak. Még várunk, Fiam, hogy visszamenj értük, a mieinkért, akik nemcsak teremtményeink, hanem véreden megváltott gyermekeink.

Hamarosan menned kell, mert túl sok már a butaság, okoskodás, lázadás, ellenállás, hitetlenség és szenvedés a földön. Kizsigerelik szép világukat, és szétverik azt, ami eddig felépült.

Addig is nincs más és jobb megoldás: „Van Mózesük és prófétáik, igehirdetők, evangélisták, missziómunkások, hallgassanak azokra!”

Döntsenek jól, mielőtt késő lenne!

Bayer György