Ukrán krízis – Interjú Seres Győző lelkipásztorral

Hogyan kapcsolódott be a rákosszentmihályi gyülekezet az Ukrajnából menekültek segítésébe?

Elsősorban azt terveztük és hirdettük, hogy pénzadományt vagy szükséges termékeket továbbítunk a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány részére. A felajánlások gyorsan és látványos mennyiségben érkeztek. Azután a gyülekezetünkhöz néhány éve kapcsolódó és szolgáló fiatal donyecki házaspár továbbított felénk egy kérdést arra vonatkozóan, hogy tudunk-e segíteni egy körülbelül 30 fős ukrán baptista csoport egy-két napos elszállásolásában. Először önkormányzati szinten próbáltunk megoldást találni, és kaptunk is pozitív választ, de mivel bizonytalan volt a csoport érkezésének pontos ideje, úgy döntöttünk, hogy imaházunkba fogadjuk be őket. Az eredeti csoport sajnos elakadt Romániában, viszont hamarosan egy másik 38 fős csoport kért segítséget, amely két éjszakát töltött az imateremben és más helyiségekben. Vendégeink Harkovból, egy 500 tagú baptista gyülekezetből érkeztek, öt napja voltak úton, és az éjszakákat egy kivételével autóban töltötték. Ezt követően egyre több megkeresés érkezett ukrán testvérünkön keresztül, ezért szükségesnek láttuk, hogy külső segítséget kérjünk a szeretetszolgálattól és baptista gyülekezetektől a további csoportok fogadásában. Azóta már több mint tíz gyülekezet kapcsolódott be az ukrán baptista testvérek vendéglátásába, így naponta két-három csoport fogadását tudjuk közösen ellátni.

Milyen hatással van a segítségnyújtás a gyülekezetre?

A gyülekezet apraját-nagyját megmozdította mindez, sokan jöttek segíteni a konyhába, bevásárolni, pakolni, tolmácsolni és autót javítani olyanok is, akikkel az előző covidos években ritkábban találkoztunk. A gyülekezet egy szívvel állt bele a segítségnyújtásba. Olyan helyzetbe kerültünk, amelyet nem kerestünk, mégis megkaptunk Istentől. Tudjuk, hogy csak egy csepp a tengerben, amit tehetünk menekült testvéreinkért, Isten mégis formál bennünket ezáltal. A hirtelen jött szükséghelyzet egyrészt a szolgálatban való összekapcsolódásunk révén a belső közösségünket erősíti, másrészt csodálatos módon hoz össze minket a kerületben élő emberekkel, amire nem számíthattunk.

Hogyan hat mindez a környezetre?

Úgy látom, hogy alapvetően az emberek érzékenyen reagálnak a kialakult helyzetre, konkrétan a menekültekre. Azon túl, hogy van egy általános félelem a háború miatt, és a bizonytalanság is nő, mégis sokan túltekintenek saját szorongásaikon, és keresik a lehetőséget, hogy segítsenek. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok ismerős és ismeretlen kerületi lakos keres meg bennünket azzal a kérdéssel, hogy hogyan segíthet a nálunk elszállásolt vendégeinknek. Meg sem tudjuk számolni, hány korábban ismeretlen emberrel kerültünk kapcsolatba. Egy kerületi anyuka megállt az imaház kapuja előtt a kisfiával, és csak sírt, látva az udvaron játszó ukrán gyermekeket. Másnap sok-sok pelenkát és higiéniai eszközt hozott. Egy helyi vállalkozó több napra rendelt ételt és szállított ki, így mindennap beszélgethettünk vele. Iskolai felajánlást is kaptunk, amelyen keresztül az esti étkeztetéseket oldottuk meg. Számunkra gyülekezetként mindez kapcsolódási pontot jelent nemcsak a menekültekkel, hanem a környezetünkben élő emberekkel is. Mindebben Isten munkáját látjuk.