Angyalnak lenni jó lehet. Ülni a sírkő tetején, azon a többtonnás sziklatömbön, amit előzőleg a kisujjunk egy mozdulatával elgörgettünk a sziklasír bejáratától, elriasztva ezzel az őrző zsoldosokat.
Szóval angyalnak lenni jó lehet, ülni a sziklán és mosolyogva várni az asszonyokat, hogy bátorítva azt mondjam nekik: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek!”
Angyalnak lenni jó lehet, a mennyben élni, a világosságban, Isten közelében. És jó lehet fényességben eljönni a földre, és azzal biztatni az embereket: „Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz…”
Vajon az angyali szolgálat csak hírnöki szolgálat volt, avagy megadatott számukra a tudás és ismeret ajándéka? Miközben a pásztorokhoz beszélt az angyal, talán kacsintott egyet, vagy megjelent a szája szegletében egy cinkos mosoly: én már tudom azt, amit ti még nem, hogy miként lesz az egész népnek öröme a ma született üdvözítő.
Az egész népnek, sőt az egész emberiségnek szólt az örömhír, de akkor még nem mindenki érzett örömöt efelett. Örültek a pásztorok, mert érezték, hogy valami különleges élményben lehetett részük. Örültek a napkeleti bölcsek is, mert célba értek, megtalálták, amit kerestek. De nem mindenki örült. Sokan sírtak és szomorkodtak, mert elvesztették gyermeküket Heródes vérengzése nyomán, a megszületett fiú miatt. Később voltak, akik örültek, mert megszabadultak fizikai vagy lelki betegségekből, aztán ők is – és még sokan mások is – sírtak és búslakodtak nagypénteken, látva a szenvedő Jézust.
Az angyal pedig ott ül a kövön és mosolyog – „Én megmondtam előre, hogy az egész nép öröme lesz!”
Angyalnak lenni jó lenne! Örömhírt vinni, bátorítani, vigasztalni, békességet hirdetni, húsvét evangéliumát megismertetni az emberekkel!
Legyen ez a küldetésünk, angyalnak lenni itt a földön, hogy valóságosan is az egész népnek, minden embernek az örömére legyen a feltámadás evangéliuma!
P. Győri Kornél