Veresegyházon összhangban volt a pengetőszenekar

Örömteli várakozás, sok gyakorlás után létrejött Veresegyházon az Élő Remény Baptista Gyülekezetben augusztus 14-én délután a pengetős találkozó, melyen együtt zenéltek kb. 30-an Aszódról, Dunaharasztiról, Rákoscsabáról, Őrbotytyánból és más Budapest környéki gyülekezetekből. Eljöttek a zenészek a mennyei Atyát hangszereikkel, egy szívvel dicsérni. Az igét Papp Szabolcs aszódi lelkipásztor, az Északi Baptista Egyházkerület vezetője hirdette a 2Krón 5,13–14 alapján:

„A harsonásoknak meg az énekeseknek egy aránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor felzendültek a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.” Az igehirdető elmondta: „Minden hangszert egyenként be kell hangolni, mi -előtt játszunk rajta. Menet közben is elhangolódhat a hangszer a változó hőmérséklet és páratartalom miatt. A hétközna -pok során sok olyan hatás ér bennünket, ami miatt újra és újra szükségünk van arra, hogy Isten szava behangolja a szívünket mindennap. Olyan Istenünk van, aki nem gyönyörködik a hamisságban. Az 5. és 133. zsoltárban is olvashatunk erről. Mikor megszületik az emberek között az összhang, akkor megjelenik az Isten dicsősége. Dédapám oroszlánvadász akart lenni. Az első világháború előtt ugyan eljutott a szavannára, de ott ellenséges bennszülöttek fogságába esett, majd nagy nehezen hazajutott. Rosszkedvűen sétált Budapesten a Wesselényi utcában, amikor egy házból örömteli ének hallatszott ki. Vajon ebben a nehéz időben minek örülnek odabent? Beljebb került. Abban a baptista imaházban ott voltak a sebesültek, katonák, napszámosok, néhány gazdag ember is. Mitől vannak ők egységben? – morfondírozott. Mikor megértette, ki ennek az örömnek a forrása, megtért, lelkipásztor lett. Ha a gyülekezetben Isten gyermekei arra törekszenek, hogy hozzá hangolódjanak Isten igéjéhez, akkor megtörténik, hogy jelen van az Úr, csodák történnek és megtérések. Adja jó Atyánk, hogy így legyen!”

Az összevont pengetőszenekart összehangolta, koordinálta, a zeneszámok közötti összekötő szöveget mondta Aszódról Kovács Ferenc testvér, aki sok szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket. „Bibliánkban a 46. zsoltártól kezdve számos helyen olvashatjuk a felszólítást: Dicsérjétek az Urat! Most dicsőítő mandolinzenekar fog szolgálni! Karvezetőink Szabóné Hricsovinyi Renáta és Bíró Zsuzsa lesznek. A zeneszámok között verseket fogunk hallgatni.”

Elhangzott: Fenn a csillagok felett Beharka Pál feldolgozásában; Túrmezei Erzsébet Az a harmadik című verse Magyar Sándorné Etelka nénitől; Kedves otthon; Deák László visszaemlékezése egy régi verssel: „Mi vagyok én, parányi porszem, hozzád kiáltok, Uram, Istenem, vezess ki e csalfa világból!”; Krisztus katonái; Füle Lajos Szeretnék énekelni néked című verse Szűcs Irénkétől; Egy juhocska Bányai Jenő feldolgozásában; Ez nékem oly csodás; Zengd Jézus nevét, zengd, világ; Lukátsi VilmaAz Úr vezet című verse Petrik Ádámnétól; Mily szép a Jézus nyája (együtt énekelhettünk a zenészekkel); Egy kedves ének; Jézus karjába bizton hajtom fejem le én (a gyülekezettel együtt énekelve); Túrmezei Erzsébet Ahol ránk Jézus vár című verse Surányi Pálné Nellitől; egy Händel-feldolgozás, a Marche Surányi Gábor feldolgozásában; Nagyon szeret engem Jézus (közösen énekelve); Napsugár; Ébredési ének (Awakening); Háló Gyula Mindenütt látlak című verse Kovács Ferencné Erzsikétől; Verdi Nabuccójából a Rabszolgák kórusa.

A szép számú jelenlevők között Veresegyház polgármestere is ott volt, az alkalmat a városi tv felvette. A zeneszámok messzebbről, az alagsorból úgy hangzottak, mintha odafent énekelnének. Édesanyám énekelte ezeket az énekeket, onnan ismerem őket. Különös meglepetés volt a Rabszolgák kórusának feldolgozása, ahol a kórus mellett a zenekari feldolgozás is megjelent így pengetős hangszeren. Az énekek szövegét kivetítették teljesebbé téve a zeneszámok értékét és megértését. A versek mindegyike gyöngyszem volt keresztény irodalmunkból.

A Zsoltárokban és az Ószövetségben kürtről, hárfáról, fuvoláról, fanfárokról, citeráról, tízhúrú lantról, cintányérról, csörgőkről, dobokról stb. olvashatunk. Mindezekkel dicsérték az

Urat. Sok értékes zenei és énekanyagunk van, melyek az évszázadok során már kiválogatódtak, érdemes velük megismerkedni, továbbadni őket gyermekeinknek, unokáinknak. „Dicsérjétek az Urat! Dicsérd, lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek, amíg csak vagyok, énekelek Istenemnek.” (Zsolt 146,1–2)

Révész Sándorné