Szeptember elején új sorozatot indítottunk a baptist.hu-n Hétindító versek címmel. A baptista Áhítat heti témája alapján minden vasárnap délután közzéteszünk egy verset, amely segít az ige értelmezésében, elcsendesedésben, egyéni áhítatunkban. A verseket Verebes Zoltán, a MERA rádió munkatársa, a Budafoki Baptista Gyülekezet tagja adja elő.
Ezen a héten az Áhítat gondolatainak témája: Nehémiás könyve – elvégzett munka
Lackfi János:
ÉPÍTŐKÖVEK
Eléggé ledöbbennék, ha látnám a világot,
és benne az imák hatását.
Annak az imái is hatnak,
aki nem hisz erejükben.
Öngyilkos,
aki visszahőköl, mégsem ugrik,
társ vagy rokon,
aki visszaszalad a lakásba,
és levágja azt, aki felkötötte magát,
kómában fekvő,
aki évek után hirtelen felébred,
halálos beteg,
aki hirtelen makulátlan leletet kap,
eladósodott,
akire, hopp, megmentő összeg zuhan,
erőszakoló,
aki megriad, elfut, mielőtt megtenné,
vagánykodó biciklis,
aki pont nem az autó elé esik.
Pláne ha látnám szakszerűen
színesre satírozva mindazt,
ami zárt térben elmondott imáknak
köszönhetően változott meg végleg.
És igen, vannak imák,
amelyeknek hatására
mégsem jön vissza kedvesem,
mégis meghal, akit szeretek,
mégis utcára kerülök,
mégsem veszi fel a telefont a gyerek,
pedig jót akarok, és olyan hittel kérem.
Ez nem mágia, imával senki
kezét és akaratát nem lehet megkötözni,
hogy tegye a jót, ne tegye a rosszat.
Isten évmilliókkal ezelőtt megírta
forgatókönyvét az összes változatban,
melyet akaratunk, ösztöneink és imáink
szeszélye szülhet.
Meghívott a jóra
és felismerhetővé tette a rosszat.
Persze bármikor
elmaszatolhatom a határvonalat.
Na de hová lesznek
a visszautasított, célról lepattant imák,
Isten be nem teljesült álmai?
Dunába hullnak? Hamuvá válnak?
Elnyeli őket a fekete lyuk?
Egy sem vész kárba,
olyan ország építőkövei,
ahol nincsen halál.