Ökumenikus Női Imanap Albertirsán

Áldott hétvégét tölthettünk együtt 2016. március 5-6-án, melyről nem lehet úgy beszélni, hogy ne maradjon ki semmi.

Szombaton az alberti evangélikus imateremben ökumenikus női világ imanapon vehettem részt. Ahol a kubai nőtestvérek életébe kaphattunk betekintést. Két szlovák hölgy vendégünk volt, Ruth Madarova, a szlovák Nőszövetség elnöke, Poprádról, és Judita Kolarik, a Nőszövetség tagja, Pozsonyból. Az alkalom alapgondolata „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Márk 10:14 Judita Kolarik az igevers első részéről beszélt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket.” Két fontos gondolatot emelt ki, melyből az első: miért is volt fontos Jézusnak a gyerekekre is időt szánni. Már a gyerekek is kifejezik az érzéseiket, érzelmeiket, amit mi felismerünk és megértünk, reagálunk rájuk. Viszont ők is megérzik a mi érzelmi állapotunkat, mely hatással van rájuk. A gyerekek hasonlóan viselkednek, mint egy tükör. Ha mi szeretetet sugárzunk feléjük, akkor ők is ezt vetítik vissza ránk és környezetükre. Az ilyen környezetben felnőtt gyerekek, nyugodt, kiegyensúlyozott személyiséggé válnak. Ezért fontos az együtt töltött idő a gyerekekkel, amit nem mindegy hogyan tesszük, mert nagy hatással vagyunk a további életükre.

A második fő gondolat az apa és a gyermek együtt töltött idejének fontossága volt. A lányok önérzete, és önmaguk tisztelete egyenesen összefügg az apjukkal való kapcsolatukkal.

Később az összes férfit az „apján” keresztül fogja látni. Minden lány lelkében különleges hely van fenntartva az apa számára. A fiúk számára is fontos az apa. Például az apai ölelés az elismerést és a dicséretet jelenti részükre. Ez a legjobb alapja a biztonságnak és a védelemnek számukra. Láthattuk, hogy az apa szerepe a gyerek életében mennyire fontos, ezért is nagy tragédia, hogy a most született gyerekek 34 %-a apa nélkül nő fel. Sajnos szülőként szembesülünk azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek és sok hiányosságunk van ezen a téren. Elmondta, az Ő kapcsolata sem volt mindig tökéletes az édesapjával. Viszont csak most felnőttként érthette meg, hogy nem ennek a kapcsoltnak kell meghatároznia az „én” értékét. Keresztyénként sokkal fontosabb, hogy ki vagyok „én” a Krisztusban. Gyülekezeteinkben megszokott, hogy a kisgyermekeket a templomba visszük, és imában kérünk áldást rájuk. Elhozzuk őket Jézus Krisztushoz. Számomra ez annak a jele, hogy meg szeretnénk nekik tanítani, példát mutatni, milyen legyen a kapcsolatuk az élő Istennel, aki szerető apa, atyánk, aki betölti minden szükségletünket.

Ruth Madarova beszélt az igevers másik részéről „mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Minden nőnek megvan a saját „királysága”, ahol a legtöbb időt tölti. Ide el tud menekülni a problémák elől, ahol mindig boldognak érezheti magát. Sokak számára ez lehet a kert, a konyha vagy akár a könyvtár ahol a könyvekbe menekülhet. Ezek jó dolgok és ilyenkor könnyű megfeledkezni a gondokról, nehézségekről. Viszont az Isten királysága, országa ennél több. Nem problémáktól való menekülés, azok megoldása, letevése. Ezt a gondolatot a Róma 14:17 ige alapján jobban körbe járhattuk.

”Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.”

Ez nem azt jelenti, hogy ezt csak a menyben kapjuk meg, miután meghaltunk. Ez már a jelen életünkben a miénk lehet, ha Krisztus Úr a szívünkben, aki erősebb minden sötétségnél és ezért az igazság, békesség és öröm lehet az életünkben, melyekről hallhattunk bővebben is. Először az igazságról, mely felszabadít még akkor is, ha követünk el bűnöket, botlásokat melyekkel a sátán jogosan vádol bennünket. De ezeket megvallva Jézusnak, bűnbocsánatot nyerünk, ezért ahogy a Róma 8:1-ben olvashatjuk: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” Következőkben a békességről hallhattunk, melyet könnyen elvesz az embertől a megannyi nyugtalanság, konfliktus, nézeteltérés, bűntudat, bizonytalanság, stb. Azonban ezeket tudnunk kell minden nap lerakni Isten elé, aki cserében az Ő békességét adja nekünk. Az Isten békessége, a mi jutalmunk. Ha behívod Jézust a szívedbe, akkor az Ő békessége tölti be az életed minden területét. Végül az örömről hallhattunk. Minden nap találjuk meg a mi örömünket. „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” Zsoltárok 118:24.

Vasárnap: családi nap

Az igei üzenetet Judita Kolarik, a szlovák Nőszövetség tagja osztotta meg velünk, melyet Ujváriné Szabó Anikó tolmácsolásával érthettünk meg.

A téma: szolgáljunk szeretettel, melyhez az alapige a János 1. levele 3, 17-18 „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.“

Az akkori egyházüldözés miatt sok keresztyén alkalmazkodott a világi értékekhez. Azaz elhanyagolták a tanúbizonyságot Jézusról, valamint a hitéletükben sok megalkuvás került. János buzdítani akarta a keresztyéneket az igazi szeretetre Isten iránt, valamint a szolgálatra. Nem mindegy, hogy a gyülekezetben hogyan szolgálunk. Két fajta szolgálat létezik: a fiúi és a rabszolgai szolgálat. A fiú a születéskor automatikusan örökössé válik és közös tulajdonosa apja minden vagyonának. Fejlődik az apa vezetésével, tanításával. Feladata hogy engedelmes legyen és gyarapítsa apja javait. Viszont a szolga más helyzetben volt, nem hasonlított az ura gyermekeihez. A nagy különbség abban van, hogy a fiú, ha engedelmes, építi apja házat, gyarapítja apja javait, míg a szolga, még ha hűséges is, csak szolgál, ápolja a rábízottakat. A fiú tudja, hogy ő az örökös, ezért gyarapítja apja vagyonát. A szolga, ha a legnagyobb hűséggel is végzi feladatait, takarít, főz, gyermeket gondoz, nincs joga döntő változtatáshoz a családban. Sajnos sok gyülekezeti tag megmarad rabnak-szolgának. Szolgálnak ugyan, de keserű sors az, és nem fogadják el a kínált örökbefogadást, hogy Isten gyermekei legyenek. Ezért is tanácsolta, inkább legyen egy szolgálatunk, de azt gyermeki engedelmességgel végezzük a gyülekezetünkben.

Az úrvacsorai alkalmat követően Ruth Madarova, a szlovák Nőszövetség elnöke rövid beszámolót tartott a Szlovák Baptista Szövetségről, szolgálataikról. A vasárnapi alkalmunk családi ebéddel zárult.