Mi tagadás, ha karácsonyra gondolok, elsőként a szenteste jut az eszembe. Emlékezetemben felvillannak a gyermekkori élmények, az a szertartásos készülődés, ahogyan édesanyám számunkra is emlékezetessé tette ezt az ünnepet. Ma is érzem a nagytakarítás utáni lakás friss illatát. Látom a tisztán csillogó ablakokat, a gyönyörű fehérre mosott függönyöket, és érzem a frissen beeresztett padló jellegzetes illatát, majd ahogy közeledett a szenteste, a konyhából kiszűrődő finom süteményillatot. Éreztük, hogy ez az este mindennél különösebb.
Még december 24-én, a fárasztó készülődés közben sem felejtett el édesanyánk velünk, gyermekeivel az ünnepről beszélgetni. Merthogy minket, kisgyermekeket is érdekelt nagyon, miért ez a nagy készülődés, és amikor már nagyobbak voltunk és egyre inkább az ajándékozásra figyeltünk, akkor is érdekelt, hogyan magyarázza nekünk ennek a különös éjszakának a szépségét.
A szenteste napján már kora dél után elcsendesedett az utca, hamar sötét lett, és nemegyszer megadatott, hogy fehér hótakaró vonta be az utcák kövezetét. Mi pedig hol az ablakot lestük, hol a konyhában lábatlankodva kérdezgettük édesanyánkat ennek a napnak a különlegességéről, mert szavak nélkül is megéreztünk valamit.
És ő beszélt arról, hogy ezen az estén az angyalok azt énekelték, hogy „békesség az embernek”, ezért még a háborúskodó felek is fegyverszünetet tartanak, mindenki igyekszik ilyenkor a másikkal békességben élni.
Amikor a szentestén kint már sötét lett, akkor én már csak a fénylő karácsonyfára tudtam gondolni és az ajándékra, amely közel nem volt olyan gazdag, mint a gyermekeimé, sőt az unokáimé.
De az öröm, amely a szenteste varázsának kísérője volt, minden bizonnyal egyenértékű a mai ajándékban gazdag karácsonyokkal.
A szenteste varázsához tartozott a betlehemi történet felolvasása, az őszinte imádkozás és a szép karácsonyi énekek sora is. Merthogy mi a családban is énekeltünk. Édesapám zongorán játszott, mi pedig boldogan énekeltük az angyalok énekét és az ünnep legszebb dalát, a „Csendes éj”-t.
A szenteste varázsának hordozói számomra ma is a tisztaság, a békesség, az öröm, a fenyőillat, a karácsonyfagyertyák és a csillagszórók fénye, a szívünkbe férkőző karácsonyi dallamok. Csak később ismertem meg a Biblia tanítását, és belőle, hogy miért is jött Jézus, miért szeretett minket úgy – és általa értettem meg az ünnep valódi üzenetét. Ma már ez jelenti számomra a karácsony igazi értelmét, az ünnepen erre gondolok, de nem utasítom el a szenteste varázsát sem. Tudom, hogy bár évente csak egyszer öltöznek fénybe az utcák, gyulladnak meg a karácsonyfa fényei, és hogy az ünnep múltával eltűnik ez a varázs, és „itt újra éjjel száll a tájra”, de azt is tudom, hogy „a mennyben folyton fény ragyog”, és a Betlehemben értünk megszületett Úr Jézus kegyelmét elfogadva egykor én is ott leszek.
Marosi Nagy Lajos
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
