Bemerítés Pécelen

Zsúfolásig megtelt az imaház 2013. november 17-én, Pécelen, amikor kilenc fehérruhás sorakozott fel a bemerítő medence előtt. A családjaik, barátaik és a gyülekezet előtt őszintén mondták el a fiatalok, hogyan találkoztak Istennel, és miért akarnak az Ő útján járni:

Kispál Benjámin: „Jártam, vasárnapi iskolába, hallottam a bemerítésről, de nem mozdult meg semmi a szívemben, nem törődtem vele. Egyszer voltam Tóalmáson egy nyári táborban, ahol hallottam egy tanítást a hitről, ami megfogott. Szüleimmel beszélgettünk erről többször, akik segítettek megérteni, miért fontos a bemerítkezés. Az ige is ír erről. „Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül.” Én hiszem ezt, ezért akarok bemerítkezni.”

Morovi Károly: „Egy évvel ezelőtt léptem át először az imaház ajtaját. Az egyik barátom hívott el egy ifjúsági alkalomra. Olyan dolgokat hallottam, amiket előtte soha. Megfogta a szívemet, hogy Isten szeret engem. Olyan szeretet költözött a szívembe, amelyet korábban soha nem tapasztaltam. Azóta boldogan járok a gyülekezetbe, új családot találtam itt. Örülök, hogy Jézus elfogad engem is.”

Papp Kornél Benjámin: „Édesapám egyedül nevelt fel, Ő hozott el először a gyülekezetbe és sokat imádkozott értem. Sokszor beszélgettünk a hitről, bemerítkezésről, de eddig nem éreztem ennek szükségét. De Isten igéje egyre jobban nyitogatta a szívem ajtaját, és most végleg eldőlt bennem, hogy követni akarom Jézust. Az ő útján akarok járni, példáját követni.”

Pénzes Csilla: „Nehéz időszakon mentem keresztül, a kétség és a félelem vett körül, de Isten közelségét, támogatását mindig éreztem. Az ige megérintette a szívem, és megértettem, hogy Isten soha nem hagy el. Az ő útján akarok járni, ezért szeretnék bemerítkezni.”

Rabatin Zsófi: „Ez év tavaszán olyan lelki krízisbe kerültem, hogy mindent feladtam. Nem láttam kivezető utat a helyzetemből. Ekkor az Úrhoz kiáltottam, hogy vegye el bűnös életem. De Isten szeretete átformált, és új szívet adott. Most már boldogan követem őt!”

Tóth Péter: „Én már néhány évvel ezelőtt megtértem, egy nyári táborban érintett meg az ige. Szerettem az Urat, de mégis valamilyen hiányérzet volt bennem. Egy családi beszélgetés alkalmával jöttem rá, hogy a bemerítés hiányzik az életemből. Most eldöntöttem, hogy követni akarom Jézus példáját, és bemerítkezem.”

Török Bertalan: „Gyermekkorom óta járok a gyülekezetbe, nem tudtam mégsem, hogy milyen a megtérés. Gitároztam a dicsőítő csoportban, mert nagyon szeretek gitározni, de a megtérésre nem éreztem indítást. Egyik alkalommal az ének szövegén keresztül elindult valami a szívemben, és megkérdeztem a teológusunkat, hogy mi kell az örök élethez. Erre ő megkérdezte, hogy hiszek-e Istenben, és hogy megvallom-e őt mások előtt. Miután igennel feleltem mindkét kérdésre, azt mondta: Akkor nyugodt lehetsz, mert az ige ezt írja: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róma 10:10).

Deák Benjamin és Deák Norbert: „Eldöntöttem, hogy engedek Isten hívásának. Hálás vagyok a szüleimnek és a gyülekezetnek a sok bátorításért. Isten igéje megfogta a szívem. Jézus áldozatot hozott értem, ezért követni akarom őt.” Norbert is elmondta: „Isten megtalált engem, az ő útján akarok járni egész életemben. Hiszem, hogy ő munkálkodik a szívemben. „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsoltár 37:5.)

A bizonyságtételek után, Békési Sándor győri lelkipásztor kérdéseket tett fel a fiataloknak, majd a hitvallásuk alapján bemerítette őket, miközben a gyülekezet elénekelte a „megmozdul a parton a víz”-  kezdetű éneket. Az alámerítés után, Papp János ü.i. lelkipásztor szólt a bemerítettek felé.  Az Úr tartsa meg a bemerítetteket, és használja őket az ő szőlőskertjében.