Gagauziabeli tanítványképzés és gyülekezetplántálási felkészítés

Nem, nem elírás a cím első szava, és nem is egy mesebeli királyságról szól.

A világmisszióba történt elhívásom kezdete óta több mint 90 nemzetben járhattam Isten jóvoltából. Megismertem különleges népeket és egyéneket. A gagauzok a legkülönlegesebbek közé tartoznak mind közül. És nem csak a nevüket tekintve.

Gagauzia ugyanis nem kitaláció, hanem egy valós, létező autóm terület Moldovában. Törökül beszélő, török kultúrát ápoló, türk gyökerekkel rendelkező nép. Hagyományosan pásztorkodásból és növénytermesztésből élnek. 200 éve vándoroltak ide a Balkánról, mert (ortodox) keresztény hitük miatt üldözték őket az iszlám valláshoz tartozók.

A gagauz nyelvet ma is használják. Ez a török nyelv egyfajta archaikus változata. Emellett az orosz a kommunikáció nyelve számukra.

A terület egy időben a Román Királyság része lett, majd a Szovjetunióhoz, később Romániához és a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozott. Az 1990-től függetlenné vált Gagauz Köztársaság végül 1994-ben csatlakozott Moldovához.

A gagauzok (mintegy 150.000 lélek ezen a területen) keresztények, többségében ortodox hitvallásúak. A második legnagyobb hitet, felekezetet a baptista szövetség képezi.

A fővárosi, Comrat városában működő baptista gyülekezet vezető pásztora, Caraseni testvér kért fel egy háromnapos tanítványképzési tréning megtartására a régió baptista lelkipásztorai, presbiterei, diakónusai, gyülekezetplántálói, illetve a környék kisebb evangéliumi gyülekezeteinek vezetői számára.

Már az első napon több mint 100 fő gyűlt össze a régióból, hogy tanuljunk a Krisztusban történő érett tanítvánnyá válásunkról, majd arról, hogy hogyan tehetünk másokat is Krisztus tanítványaivá a meglévő és az újonnan plántálásra kerülő gyülekezetekben.

A második napra növekedett a létszám, és végül vasárnap délután már 240 fő töltötte meg zsúfolásig a termet. Az egybegyűltek pótszékeken ültek, mások pedig végigállták a délelőtt és délután is három-három órán át tartó istentiszteleteket.

Számunkra, akik ott voltunk, felejthetetlen átéléssé vált az, ahogyan Isten Szentlelke átvette az irányítást. Döntésre hívtunk, életátadásra – és ekkor nagyon sok ember állt fel ülőhelyéről, és jött előre, hogy mi, jelen lévő lelkipásztorok személyesen imádkozzunk értük. Többen – meglett, erőteljes férfiak is – zokogva hagyták hátra bűneiket, megvallva azokat Istennek és a lelkigondozóknak. Újjászülettek, akkor és ott.

Mi, magyarok is (Egri-Nyári Barnabás testvér és feleségem, Steiner Csilla) így kiáltottunk fel: „Слава Богу (Slava Bogu)!” Ez azt jelenti: „Dicsőség Istennek!” A lelkipásztorok, vezetők és gyülekezetplántálók számára szervezett képzés az utolsó napra evangelizációvá változott, mert ugyan mi nem így terveztük, de Urunk így látta jónak.

A gagauz baptista testvérek a Moldovai Baptista Szövetség részei. Így szolgálatunkról értesülve a nemzeti baptista szövetség vezetői meghívtak bennünket az egyház székházába a fővárosba, Chisinauba. Ion Miron testvér fogadott bennünket, aki püspökhelyettesként, főtitkárként szolgál. Megköszönte elkötelezettségünket és szolgálatunkat. Együtt imádkoztunk a moldovaiak 450 gyülekezetéért és azért a mintegy 19.000 baptista hívőért, aki még megmaradt a rohamosan fogyó népességű, jelenleg már csak kétmillió lakossal bíró országban. Az elmúlt időszakban a gazdasági nehézségek és a háborús fenyegetettség miatt a baptista szövetség 15.000 hívőt veszített, akik immár külföldön élnek, és így nem a nemzeti missziót erősítik.

Ezután kis csapatunk a Divitia Gratiae University keresztény egyetemre ment, ahol Isten kegyelméből sok éve taníthatok rendszeresen. Itt dr. Mihai Malancea professzortársammal és a TCM éppen ott tanuló hallgatóival tölthettünk egy kis időt, mielőtt megkezdtük volna hazautazásunkat.

Valóban nagyon csodás az Úr munkája! Mindazt, ami történt, egyedül ő tudja elvégezni a megkeményedett emberi szívekben. Most is ő cselekedett, esendő szolgáit használva eszközként. Így a dicsőség is egyedül az övé lehet csak.

„Слава Богу!”