Nagycsütörtöki pászkavacsora Szokolyán

A pászkavacsora ötlete már korábban megfogalmazódott bennem, amikor elolvastam Fráter Erzsébet Bibliai ételek című könyvét.

Ahogy olvastam azt a könyvet, megelevenedtek Jézus mindennapjai, akárcsak a The Chosen című filmsorozat képein. Egy új dimenzióban nyertek értelmet a Biblia mondatai, példázatai, kezdtem megérteni egy magasabb vagy inkább mélyebb szinten Jézust és tanításait. Egyre fokozódott bennem a vágy, hogy átélhessem az utolsó vacsoraként emlegetett, a zsidó kultúrkörben széderestnek hívott ünnepi vacsorát. A könyvben szereplő kutatások nyomán és saját kulináris tanulmányaim alapján elkezdtem felkutatni azokat az ételeket, amelyeket Jézus potenciálisan fogyaszthatott azon a csütörtöki estén.

Marton Zsolt korábbi szokolyai baptista lelkipásztort is bevontuk, a Baptista Teológiai Akadémián héber- és ószövetséges tanár, így kézenfekvő volt, hogy őt kérjük fel, hogy vezesse a széderestet.

Harmincan jelentkeztek a vacsorára, ami nagyon meglepett, nagyon örültem neki.

A kiválasztott ételek minden bizonnyal szerepelhettek Jézus terítékén is, így volt bárány, lóbabsaláta, izraeli datolya, kecskesajtos zöldsaláta rukkolával, gránátalma, árpasaláta (azaz árpatabbouleh), vöröslencsekása (amit Jákob is készített a bátyjának), zöldlencsesaláta zellerrel. Az ételek annak idején, ahogy ma is a közel-keleti kultúrában, mezzeként voltak felszolgálva. Az asztalokon nagy tálakban van szervírozva, és mindenki vesz belőle a saját tányérjára, majd onnan macesszel, azaz pászkával, vagyis lepénykenyérrel tunkolja. Kevés húst ettek annak idején, a hús a gazdagok kiváltsága és az ünnepek sajátossága volt. Leginkább zöldségeket, hagymákat, gabonákat és hüvelyeseket fogyasztottak.

Az elkészítésnél és az alapanyagok kiválasztásánál is arra törekedtem, hogy megfeleljen az ókori konyhatechnológiának és a helyben található élelmiszereknek. Sikerült például natúr és szűretlen olívaolajat szerezni, ennek az íze sokkal teltebb, karcosabb és extraktosabb, mint a finomított olívaolajoké. Kóser lisztből készítettünk maceszt, ami a mai pékáruknál sokkal rusztikusabb volt, a durvára őrölt búzaszemek jól kivehetők voltak a lepénykében. Így nem tudott a glutén mint kötőanyag olyan jól elegyedni a vízzel, így nehéz volt nyújtani, formázni. Folyton szétesett, nem állt össze a tészta. Ezúton is köszönöm Fülöp Márti segítségét és állhatatos munkáját a készületekben.

Az ételek mellé igyekeztem olyan borokat választani, amelyek az akkori borászati eljárásoknak megfeleltek. Erjesztették, amforákban, tömlőkben tárolták, majd fogyasztották a bort. Az ókori bor egy kevesebb alkoholtartalmú erjedt szőlőitalra hasonlított, semmiképpen sem volt olyan kiegyensúlyozott, mint a mai borok. Fel volt adva a lecke: amforában érlelt, natúr bort kellett keresnem, ami lehetőleg izraeli szőlőből, Izraelben készült. Olyan bort sajnos nem találtam, ami mindegyik követelménynek egyszerre megfelelt volna, így négy olyan bort választottam, amelyikben egy-egy kritérium megvalósul.

Az esten végigkövettük a széderest hagyományait, az Egyiptomból való szabadulás történetét felelevenítettük, ahogy minden csapásnál jelképesen vörösborba mártottuk az ujjunkat. Az áldások héberül hangzottak el, és még héber éneket is tanultunk, amit együtt énekeltünk. Megtudtuk, honnan ered a „dajdajozás” kifejezés, igazán jó hangulatban telt az este. „Ilyen ételek után nem volt könnyű dolguk a tanítványoknak a virrasztásnál. Valószínűleg én is elaludtam volna” – jegyezte meg ifj. Fülöp Balázs.