„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.” (1Kor 12,4)
Ahhoz, hogy felfedezzük és közös nevezőre hozzuk a céljainkat, meg kell vizsgálnunk, mik ezek a célok, és kikkel együtt akarjuk elérni azokat. A hónap igéje különbözőségről beszél a kegyelmi ajándékok területén – ilyen a gyógyítás, hit, bölcsesség, prófétálás stb. –, különbségeket említ a szolgálatokban, és eltérőek az isteni erő megnyilvánulásai is. De mindezeket „egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja”. Ha továbbolvassuk a szakaszt, Pál egyértelműen arról beszél, hogy keresztényként Krisztus testének tagjai vagyunk, és egyik tag sem mondhatja a másiknak: „Nincs rád szükségem.” Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk a gyülekezetünkre vagy más hívő testvéreinkre! Eszünkbe jutott-e valaha az, hogy a másik éneke, tanítása, szolgálata kevésbé fontos, nívós, ha éppen nekünk nem tetszett? És az eszünkbe jutott, hogy a másik embert is Isten hívta el a szolgálatba, és ő a saját ajándékaival tudja ezt végezni? Az ige alapján egy közös vonást fedezhetünk fel egymásban: ez pedig a Lélek. A Lélek, amelyet Isten adott számunkra, hogy az ő céljai megvalósulhassanak a mi életünkben és a világban egyaránt. Egyértelművé teszi tehát az ige, hogy Krisztus testének tagjaival közös a célunk. Mi is ez a cél? Istennek adni a dicsőséget, az ő akarata szerint élni és betölteni küldetésünket. Különböző emberek közösségeként pedig egymást Krisztus szemén keresztül látva tudunk csak valóban együtt szolgálni és közösen haladni a cél felé.
A hónap kérdései: Gondolkodtunk már azon, hogyan lesz a célunk ugyanaz azokkal az emberekkel, akikkel közösségben vagyunk a különböző életterületeinken? Úgy tekintünk rájuk, mint akiket egy és ugyanaz a Lélek vezet?
A hónap imája: Imádkozzunk azért, hogy Krisztus testének tagjaként meg tudjuk becsülni a másik tagot, akivel a célunk ugyanaz!