Gödöllőn a baptista gyülekezetben húsvét másodnapján (2023. április 10.) hat fehér ruhás roma tett vallást Jézus Krisztusba vetett hitéről a keresztség által.
Mivel ők az első alapító tagjai a gödöllői Sion romamissziónak, hadd mutassam be egy kicsit ezt a közösséget!
Azzal kezdődött ez a szolgálat, hogy Erdélyből szezonmunkára érkezve több éven át Gödöllőn dolgoztak roma testvérek, akiket nagy szeretettel befogadott a helyi baptista gyülekezet. Általuk többen a helybeli romák közül is kapcsolatba kerültek az evangéliummal, ami arra késztette a testvéreket, hogy jó lenne a romák felé missziót kezdeményezni. Azzal a céllal hívott meg tehát a gödöllői gyülekezet, hogy ezt a romamissziót vállaljuk fel, amit mi elfogadva a családommal együtt 2020. augusztus 31-én Aradról ideköltöztünk.
Még abban az évben november első vasárnapjára terveztük a hivatalos imaházmegnyitást az isaszegi úton épülő idősek otthona egyik termében, de ezt megakadályozta a Covid-járvány.
Így végül 2021. augusztus első vasárnapján kezdődött el a Sion romamisszió. Eleinte 15-20 személy látogatta alkalmainkat, mostanra az átlag eléri a 35-40 személyt, amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Időközben szükségessé vált a gyerekekkel is foglalkozni vasárnapi iskola keretében, amit Mátyás Magdi testvérnő végez hűségesen.
Bő egy éven át heti rendszerességgel látogattuk, segítettük és hívogattuk a roma családokat két szolgatárssal együtt, Oláh Ferenc zsámboki roma lelkipásztorral és Daróczi-Csuhai Lászlóval, ők a Misszió az Egészséges Közösségért (MEK) munkatársai. Ezúton is köszönjük a segítségüket, szolgálatukat.
A hat alámerítkező személy azok közül való, akik az első alkalmaktól kezdve rendszeresen jelen voltak az istentiszteleteken.
Káló Leventét (Erdőkertesről) a felesége rákos betegsége késztette Isten keresésére, akit időközben aztán el is temettünk. Levente számára nem volt teljesen ismeretlen a baptista közösség, mert szüleit a Székelyföldön évekkel ezelőtt merítettem alá, ezért a bajban tudta, hogy Istenhez közeledhet. Saját vallomása szerint bár Isten megengedte az életében a gyászt, de ő úgy érzi, Isten soha nem hagyta el. Jó volt ezt hallani.
A másik öt személy a népes székelyföldi Gábor család tagjai.
Gábor Ritát elhagyta a férje, ami neki nagyon fájt, és így a próbák, bajok, betegségek közepette Istennél talált lelki békét, nyugalmat.
Gábor István és Zita amikor jelezték, hogy ők is szeretnék megpecsételni a hitüket, kiderült, hogy csak élettársi viszonyban élnek, bár már négy gyermekük van. Mihelyt világossá tettem nekik, hogy ez a Biblia szerint bűn, elmentek és megházasodtak.
Ezt látva a testvére, Tibor szintén megházasodott Klárival, akivel vadházasságban élt. Isten aztán egyre több változást hozott az életükben. Elmaradt a cigaretta, a csúnya szavak, kezdik felismerni a rossz szokásokat, igyekeznek tisztességesen élni, és hisszük, Istennek még sok jó terve van az életükkel.
A bemerítésük napján többen eljöttek a rokonaik, családtagjaik és más ismerőseik közül. Az imádkozásra Sebestyén Árpád és Káló Ernő testvérek buzdították a gyülekezetet a Zsolt 118,24 alapján: „Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” Alkalmi igehirdetéssel Lőrik Levente lelkipásztor testvér szolgált a Jn 14,22–24 alapján. Testvérünk három dologra hívta fel a gyülekezet figyelmét a következő kérdésre keresve a választ: Mi szükséges ahhoz, hogy békességünk legyen?
- Kövessük Jézust, hogy el ne tévesszük a célt!
- Ismerjük meg és tartsuk meg Jézus életet teremtő szavát!
- Járjunk Krisztussal, hogy megtapasztaljuk az Atya megtartó szeretetét!
Az alámerítkezők személyes bizonyságtétele után és a hitvallási kérdésekre adott „igen” válaszuk után vízkeresztségben részesültek. Az átöltözés alatt Oláh Ferenc testvér tett bizonyságot az 1Pt 1,10–14 alapján azt kívánva, hogy a bemerítkezők életük végéig maradjanak hűségesek Krisztushoz, majd azt követően az új tagok életére kértünk áldást kézrátételes imával. Az alkalom ünnepélyességét emelték az énekkar és a fiatalok énekszolgálatai.
Azt kívánjuk, hogy Isten adjon hűséget, kitartást mindhalálig az új tagoknak. Ámen.