Tapolyai Emőke pszichológus március 19-én tartott előadást az újpesti baptista imaházban Állj mellé! címmel. Ez tulajdonképpen egy használati útmutató volt szülőknek felnövő gyermekeikhez. Az előadás a kor nyomásaira mutatott rá, annak személyiségformáló vagy identitást szorongató üzeneteire, melyekkel gyermekeink nap mint nap szembekerülnek. Hogyan lehet bölcsen nevelni gyermekeinket a felnőtté válás előszobájában? Erre és még sok más kérdés átgondolására invitálta hallgatóit az előadó ezen az estén.
Álljon itt most néhány szülői élménybeszámoló erről az eseményről:
Ahol véget érnek a mi képességeink, ott láthatjuk meg igazán Isten munkálkodását
Szülőként talán nem is vagyunk tudatában annak, hogy mekkora nyomás alatt vannak gyermekeink.
Az őket érő hatások azt sugallják, különlegeseknek, bármire képeseknek kellene lenniük, csodálatos karriert befutniuk, tökéletes házastársat találniuk stb., és minden rajtuk múlik.
Fontos, hogy mi melléjük álljunk és a rájuk ömlő hazugságok helyett segítsünk nekik felismerni, hogy Isten alkotásaiként már különlegesek, egyediek, értékesek, nem kell azzá válniuk. Bár nem képesek mindenre, Istentől kapott képességeiket fejleszthetik és kamatoztathatják.
Mutassuk meg, hogy lehet boldog, megelégedett életet élni akkor is, ha nem építünk fényes karriert, „csak” tisztességesen végezzük a munkánkat! A házasság nem attól lesz jó, ha tökéletes társat sikerül találnunk, hanem ha megküzdünk, megdolgozunk érte.
Az élet nem tökéletes, de attól még lehet élvezni. Nem minden rajtunk múlik. Ahol véget érnek a mi képességeink, ott láthatjuk meg igazán Isten munkálkodását, csodáit. (Gasparicsné Kmethy Boglárka)
A hála felemel, nem enged megkeseredni
Emőke előadásán jegyzeteltem. Legjobban az alábbi gondolatok érintettek meg a gyermekeinkkel kapcsolatban: „Bátorítsuk őket! Vezessük őket, amikor kérik! Segítsük őket növekedni a hálában! A hála felemel, nem enged megkeseredni.” „Engedni kell, hogy önállóak legyenek… Anyámmal, apámmal együtt lenni jó – ez kiveszi belőlük a félelmet.” (Bán Beatrix)
Nem csak kamasz gyerekek nevelésében hasznos
Egy két- és egy négyéves kisgyerek anyukájaként jöttem el az előadást meghallgatni. Talán náluk még nem holnap kopogtat az ajtón a kamaszkor, de úgy gondoltam, hogy sok hasznos dolgot hallhatok majd, ami nekem is segíthet a későbbiekben vagy akár már most is. Nem tévedtem. Hiszen már egészen kicsi kortól el lehet ültetni jó magokat a gyereknevelésben, ami később majd segíthet nekik a kamaszkort átvészelni. Két gondolat ragadott meg az önmegvalósítás hazugságai közül, ami szerintem minden korosztályt érintő probléma: „egyedinek kell lenned” és „mindenre képes vagy, csak akarnod kell”.
A saját életemet végiggondolva láttam, hogy engem ezek a téveszmék hogyan csaptak be. Vajon ezeket akarom átadni a gyerekeimnek, vagy már részben eszerint neveltem őket? Nem kell egyedivé válniuk, mert már azok. Nem azon múlik, hogy milyen ruhát hordanak, hova járunk kirándulni vagy nyaralni, milyen különleges programmal töltjük ki a szabadidejüket.
Mielőtt megszülettek a gyerekeim, pedagógusként dolgoztam. Nap mint nap láttam, hogy a gyerekek nem képesek mindenre. Nem ugyanolyan képességeik és erősségeik vannak, nem lehet őket ugyanazzal a mércével mérni. Nem csak akarat és szorgalom kérdése, hogy ugyanolyan jól teljesítsenek. Az erősségeiket megbecsülni, a gyengeségeiket fejleszteni kell. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3) Mindegy, hogy mire képesek vagy mások szemében mennyire különlegesek a gyerekeim. Ők az én személyre szabott ajándékaim, és eszerint kell szeretnem, megbecsülnöm és nevelnem őket. (K. B.)
Szülőként nem az a feladatom, hogy még többet várjak el
Tapolyai Emőke előadása során rájöttem, hogy gyermekeim felé hatalmas elvárások vannak támasztva, nemcsak az iskolában, a barátaik körében, vagy abban a közösségben, ahová rendszeresen járnak, de még a családjukban is. Ennek a sok elvárásnak nem tudnak megfelelni, legalábbis egyedül nem. Nekem mint szülőnek nem az az elsődleges feladatom, hogy még többet várjak tőlük, hanem hogy melléjük állva segítsem őket, hogy azoknak az elvárásoknak meg tudjanak úgy felelni, hogy ebben ne sérüljenek, hanem a javukra váljon. (Tóth András)
Állj mellé!
Bátorító és biztató előadáson vehettünk részt március 19-én az újpesti imaházban Tapolyai Emőke tolmácsolásában. A gyermekeinkre zúduló, őket körülvevő hatás, növekvő inger közepette nehéz megállni szülőként, de mennyivel nagyobb feladat és küldetés melléjük állni, ahogy az előadás címe is fogalmazott. Mindezt hogyan lehet megvalósítani abban az ellenszélben, amivel szülőként találkozunk? Emőke mély hite, tudása, tapasztalata pszichológusként és szülőként, alázata a téma iránt nagyon fogékony légkört teremtett. A sok-sok szülő jelenléte a gyülekezetből, a környező iskolákból, ismeretségi körökből bizonyította a szükségességét a szomjas szülői lélek feltöltésének. Tanulságos és egyben megnyugtató volt hallani, hogy az önmegvalósítás hazugságai – mely szerint „mindent tudnod kell, minden csak rajtad múlik, ha az élet nem könnyű, az a te hibád” – helyett az igazságot mutassuk gyermekeinknek, hogy „nem kell különlegesnek lenniük, ők már egyediek, az élet nem tökéletes, boldog lehetsz karrier nélkül is, ha »csak« munkád van, és ha bármire nem is vagy képes, de kaptál képességeket, amelyek fejleszthetők”. Jó volt hallani azokat a szakszerű, hasznos kapaszkodókat, amiket nemcsak pszichológusként, hanem lelkigondozóként az Igén keresztül mutatott az előadó, hogyan tudunk nem szemben, hanem tinédzser gyerekünk mellett állni. (Györgyné Várady Andrea)
A szívükben lesznek az elhintett magok
Apukaként számomra azok a konkrét tanácsok voltak a leghasznosabbak, amiket a mindennapokban alkalmazni tudunk. Legyünk kíváncsiak a gyerekünkre, beszélgessünk velük, ők erre vágynak. Értsük meg őket csalódásaikban, veszteségeikben, álljunk mellettük. Éljünk eléjük jó példát házasságunkban, családunkban, kapcsolatainkban, támogassuk az ő egészséges kortárs kapcsolataikat. Bátorítsuk, biztassuk és vezessük őket, amikor kérik, legyünk ott mellettük tanácsainkkal, de engedjük kibontakozni gyermekeinket, ne korlátozzuk le, de bizonyos határokkal, szabályokkal terelgessük őket, és engedjük őket leválni, egészséges, önálló felnőtté válni. A sok tanács mellett megnyugtató üzenet volt a szülők számára, hogy minden „szemforgatás” ellenére a szívükben lesznek azok az elhintett magok, amiket életük során tőlünk kaptak. (György Zoltán)
Az Állj mellé! című előadás margójára
Az előadásra igyekezve voltak olyan gondolataim, hogy talán már idős vagyok e témához. Közel 60 éve két gyermek édesanyja és három évtizede hat szuper unoka nagymamája vagyok. Ajándékok ők Istentől!
Ami tőlem telt, mindent megtettem a nevelésükben? Gondoltam!
Örömmel láttam az imaházban a sok fiatal látogatót, szülőt, és örültem, hogy engedtem a Lélek késztetésének a megjelenésemmel. Sokat kaptam, nyertem lelkileg, felüdültem az előadás, evangelizálás alatt. Köszönöm!
Igen, Állj mellé!, ez a parancs a végsőkig szól, hiszen Istenünk is ezt cselekszi velünk. Mellettünk áll minden percben, minden körülmények között!
A gyermeknevelésre nincs előírt recept, de életünk utolsó percéig ébernek kell lennünk. Ajándékok ők, igazi kincsek, értékek. Mind más és más egyéniség, egyedi gondozást igényelnek. Gyémántok, amelyek egy életen át csiszolódnak.
Amíg pontról pontra haladtunk az előadás alatt, életem élményei elevenedtek fel bennem.
Sok évtized tapasztalatai: örömök, próbák, tanulságok… Örültem az előadásban a párhuzamoknak, és pirultam, ha hiányosságomat észleltem.
Szívemet öröm és hála töltötte be!
Mi kell tehát a neveléshez: Szeretet, biztos pont a családban, elfogadás, türelem, barátság, gondoskodás, Istenben nevelni, hitben, és szüntelen imádkozni. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Fil 4,6) Előadónknak, dr. Tapolyai Emőkének sok, áldásokban gazdag előadást kívánok Isten kegyelmében! (Boldog Nagyi)
Fotók: Jobbágy Csanád