Van egy álmom…

John Stott, az All Souls templom 150 éves évfordulóján elhangzott beszédéből: Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:

amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez

• amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani
• amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
• amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak
• akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.

Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:

• amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon és az Urat imádja,
• amely tudja, hogy Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
• amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
• amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
• amely hisz az imádságban, és Istent keresi imádságban
• amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.

Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

• a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűl össze és Isten
• családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt
• amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
• amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást,elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak és egymás terhét hordozzák
• amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
• amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.

Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:

• amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
• amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta el magát,
• amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága
• amelynek népe egyszerűen, természetesen és és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak
• amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
• amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon
• amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.

Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:

• amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
• amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
• amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
• amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet. [idézet John Stott: Az élő gyülekezet c. könyvéből]