A „megachurch” kifejezés azt jelenti: óriásgyülekezet. Sokan úgy gondolják, hogy ez tipikusan amerikai jelenség. Azonban a szakirodalom szerint Charles Haddon Spurgeon angol baptista prédikátor tekinthető a mai óriásgyülekezet-mozgalom előfutárának – ahogyan Alvyn Austin fogalmaz (China’s millions: The China inland mission and late Qing society. Grand Rapids, Michigan: Eerdmans, 2007). A Metropolitan Tabernacle imaházban ugyanis 6000 férőhely volt, és ezek a helyek gyakran meg is teltek.
Magam több évtizede ismerem az úgynevezett „megachurch”-ök világát. Lelkipásztori felavatásom 1997-ben a First Church of God-ban történt, a Michigan Államban, Saint Joseph városában működő több ezer fős gyülekezetben. Itt kezdtem meg lelkipásztori szolgálatomat mint egy óriásgyülekezet egyik lelkipásztora, a vezető lelkész közvetlen munkatársaként. Ez egy életre szóló ismerethalmazt, tapasztalatot és iránymutatást adott nekem.
1999-től pedig a neves baptista lelkipásztor, Rick Warren gyülekezetének és missziói mozgalmának (Céltudatos gyülekezet) lettem a magyarországi képviselője. Az általa alapított és tavalyig vezetett Saddleback Church-ben számos alkalommal járva egyre inkább megértettem azt, hogy hogyan lehet egy 20.000 embert egybegyűjtő közösséget vezetni, egyben tartani, és közben még azt is megakadályozni, hogy személytelenné váljon a gyülekezet.
Isten különleges kegyelméből a tavalyi évtől kezdve egy rendkívül megtisztelő meghívást kaptam kollégáimmal együtt. Arizona Állam fővárosában, Phoenixben működik a világ egyik legnagyobb óriásgyülekezete, a Christ’s Church of the Valley (továbbiakban: CCV). Az itt szolgáló, nagyon nagy számú lelkipásztori csapat képzésére kértek fel bennünket.
A Hartford Institute for Religious Research felmérése alapján 2018-ban még csak az USA hetedik legnagyobb gyülekezete volt ez, egy év múlva azonban már a második helyre került az akkori 31.000 fős vasárnapi látogatottságával.
Akinek már ezek a számok is nagyon magasak, az kapaszkodjon meg: idén húsvétkor 81.000 fő vett részt a CCV istentiszteletén! Ez a hatalmas tömeg természetesen nem egy épületben jön össze. Jelenleg a város különböző kerületeiben 16 összejöveteli helyen gyűlnek össze a testvérek.
Akkor mitől egy gyülekezet ez?
A közösség vezetősége számos összekötő kapcsot épített be a működésbe. A teljesség igénye nélkül: a gyülekezetnek egy vezető lelkipásztora van (Ashley Wooldridge), aki az elsődleges igehirdető is egyben. Az összes összejöveteli helyen („campus”) őt hallgatják a hívek. Természetesen nem ő az egyetlen, aki Isten szavával szolgál a rá bízott nyáj felé: a vezető igehirdetői csapatot négy fő alkotja. Egy, nem pásztorokból álló elöljáróság („elders”) irányítja a közösség működését, és gyakorolja a felügyeletet a vezető igehirdetői csapat, így a vezető lelkipásztor felett is.
Egy ilyen nagy létszámú gyülekezetet természetesen nem lenne képes pásztorolni minden területre kiterjedően a négy vezető igehirdető. Emiatt az óriásgyülekezet szolgálatára egy óriási lelkipásztori csapat került szolgálatba állításra. A CCV-nek idén májusban már 485 lelkipásztora volt. Személyesen odafigyelnek a gyülekezeti tagokra, a sejtcsoportokra és minden szolgálati területre. Fenntartják a testvérek egységét Krisztus kegyelmében a gyülekezet céljaira tekintve és a hitvallásra nézve is.
A gyülekezet legfelsőbb vezetése ennek a több száz fős csapatnak a képzésére hívott meg bennünket. A programunk átfogó iránya: keresztény szervezeti vezetés.
A kollégáim nagy része amerikai, néhányan pedig Európából kerültünk a programba történő meghívásra. Magam a missziói teológia (a rendszeres teológia és a missziológia metszete) és a tanítványképzés professzoraként szolgálok közöttük, minden évben személyesen odautazva, a köztes időszakban pedig az internet adta lehetőségek formájában.
Idén április hónapban szolgálhattam közöttük. Méltatlanságom és alkalmatlanságom ellenére hívott el erre (is) engem az Úr, így tartom magam ahhoz az alapelvhez, hogy legalább annyit tanuljak tőlük, mint amennyit át tudok adni nekik abból az igei ismeretből és tapasztalatból, amit nálam helyezett el Krisztus.
Ottlétünk alkalmával vasárnap közel 1200 testvér került hitvalló keresztségre, bemerítésre. Megtiszteltetésnek vettem, hogy ebbe a szolgálatba is bevontak a gyülekezet vezetői.
A gyülekezet istentiszteletein, bibliatanulmányozásain történő részvételeink, és missziójukba történő bekapcsolódásunk során számomra nem a méret vagy a professzionalitás volt a meghatározó, hanem a szeretet. Az, ahogyan szeretik az Istent, egymást és a városukat.
Ebben a rövid írásban összefoglalni sem lehet, hogy mit végez a gyülekezet a teljes lakóközösségért. Így csak egy területről említek néhány példát.
Számos lelkipásztoruk rendvédelmi képzettséggel rendelkezik, és évekig, évtizedekig szolgált rendőrként, kommandósként, SWAT-osként (különleges rendvédelmi erő). Ezek a pásztorok ma Isten embereiként kísérik a hatalmas város rendőri egységeit bevetésekre, hogy bűncselekmények áldozatainak nyújtsanak lelki segítséget, tábori lelkészként állnak az akciók, az óriási stressznek kitett rendőrök mellett. Ők lelkigondozzák a rend azon őreit is, akiknek bevetésük során adott esetben emberi életet kellett kioltaniuk. Ugyanakkor a letartóztatott, börtönbe került személyek felé is szolgálnak Isten szavával.
Ugyanezt az intenzitást kell elképzelni az élet minden területén zajló küldetésbetöltésben is. És mindezt olyan szeretettel teszik, hogy az magával ragadó.
Ennek is köszönhető az, hogy az 1982-ben elindult gyülekezet soha nem ment át szakadáson.
Ottlétünk során találtunk egy olyan házi közösséget is, amely Magyarországról és Erdélyből odaköltözött személyekből áll. Megkérdeztem őket: Mi vezetett benneteket ebbe a sejtcsoportba, és főleg a CCV gyülekezetébe? A megtapasztaltak miatt immár nem voltam meglepődbe, hogy nem azt válaszolták: a nagyszerű dicsőítés, a különleges igehirdetés vagy a közösség mérete.
A válaszuk így szólt: a gyülekezet szeretete.
Valóban, a CCV növekedésének titka nem a show-műsor, nem a marketing vagy valamilyen más trükközés, hanem a Krisztustól kapott küldetés betöltése szeretetteljes módon. Ez élteti a közösséget, táplálja a tagokat, és vonzza az istenkeresőket folyamatosan.
Mit jelenthet ez nekünk itthon, Magyarországon? Többek között azt, hogy létezhetünk egészen kicsi, szórványgyülekezetben vagy egy középméretű városi közösségben, akár egy nagy méretű gyülekezetben is – a lényeg nem a számokról szól.
Krisztus így szólt: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
Így növekedhetünk a szeretet természetes túlcsordulása által. Legyen hát így, ámen!
Dr. Steiner József
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!