Felkérés imádságra

2016. szeptember 1-től az általános iskolák valamennyi évfolyamán bevezetésre került a hittan- és erkölcstanoktatás.

Az alapműveltség és az egyetemes kultúra része a Biblia ismerete. A különféle felekezetek hittan- vagy bibliaismeret-óráin a tanulók megismerhetik a Bibliát és történeteit, valamint a keresztény értékrend és a keresztény erkölcstan alapjait is elsajátíthatják. Ezekre az órákra bárki beírathatja a gyermekét, függetlenül attól, hogy van-e vallásos háttere vagy nincs, gyakorló keresztény-e vagy sem. A 2–8. osztályokban a beíratás határideje május 20. (Az első osztályosoknál ez már megtörtént az iskolai beiratkozás időpontjában.)

A hittant, bibliaismeretet lelkészek, hittanoktatók, bibliatanítók tanítják az iskolai órarend keretében. Nagy lehetőség rejlik ebben, hiszen lelki értelemben tekinthetjük ezt az igemagvak vetésének is. Ezt ismerte fel egy nagyvárosi baptista gyülekezet nőtestvérekből álló kicsi, de buzgó és lelkes imacsoportja, ugyanis a lehetőség mögött meglátták a sátán  cselvetéseit is. Tudomásukra jutott, hogy bizonyos körökben le akarják beszélni a szülőket arról, hogy hittan-/bibliaismeret-oktatásra írassák be a gyermeküket. Az indokuk: az erkölcstanóra is van olyan jó, mint a hittan/bibliaismeret.

„…álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” – javasolja a Szentírás (Jak 4,7). Az ellenállás egyik legjobb módja az ima. Így aztán az említett nőtestvéreink februárban elhatározták, hogy – böjttel egybekötve – május 20-ig imádkoznak rendszeresen és kitartóan azért, hogy a szülők és más személyek ne legyenek akadályozói annak, hogy a gyermekek hittant/bibliaismeretet tanulhassanak.

Nemcsak a saját településükért, hanem az egész országért imádkoznak ebben a  témában. Ha jövőre is hasonló lesz az erkölcstan-/hittanválasztás, év elején újból az imalistájukra tűzik ezt az imatémát.

A napokban beszélgettem két felső tagozatos fiúval, akik egy kis faluból járnak be a szomszédos város egyik általános iskolájába. Misi elmondta, hogy húszan  vannak az osztályában, s egyedül ő jár a hittanórára. Ricsiéknél ez az arány jobb: 24 diákból négy fő látogatja a hittanórákat. Mindkét fiú örömmel és lelkesen beszélt arról, miért is jó hittant tanulni. Bátorítottam őket, mondják ezt el az osztálytársaiknak, és biztassák őket is arra, hogy – a szüleikkel megbeszélve – az erkölcstanoktatás helyett inkább a hittan-/bibliaismeret-órát válasszák.

Egy édesanyával beszélgettem hasonló dilemmáiról. Három alsó tagozatos fiúgyermekét a hittanoktatásra íratta be. A fiúk nehezen élik meg, hogy csak néhány gyermek megy hittanórára. Nem értik, ők miért nem maradhatnak azokkal a társaikkal, akik erkölcstant tanulnak. Biztattam ezt az édesanyát, hogy most fokozottan imádkozzon a gyermekeiért, foglalkozzon velük hitbeli dolgokkal is, és szerettesse meg velük a Bibliát.

Az imaharcot vállaló nőtestvérek nevében is bátorítom a gyülekezetek testvériségét, hogy kapcsolódjanak be ebbe a szolgálatba! Naponkénti imáink során ne feledkezzünk meg az általános iskolás gyermekekről, szüleikről és tanáraikról – abban az értelemben is, hogy jó döntések szülessenek.