Baptista500 vetélkedő a Filadelfia Szeretetotthonban

Ki mondta a következő mondatot? „Krisztusban maradni, a korral haladni.” Magyarországon hány baptista gyülekezet van? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresték a választ a Filadelfia Szeretetotthon lakói a Baptista500 vetélkedő során. A helyes megoldásokért nem kellett levéltárban vagy a Google keresőjében kutakodni, hiszen az intézmény folyosóján kihelyezett, a baptista történelemről szóló 11 nagy méretű molinóról minden kérdésre megtalálhatták a választ.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak a baptista testvéreknek a szolgálatát, akik részt vettek a kiállítás anyagának összeállításában. Formailag és tartalmilag is színvonalas módon tárult az olvasók elé a baptista történelem 500 éves múltja, ami csodálatos ívben mutatta be a kezdetektől egészen napjainkig, hogy Isten milyen eseményeken, embereken keresztül formálta a közösségünket.

Amikor kezünkbe veszünk egy könyvet, akkor döntő fontosságú az eleje és a vége, hiszen az első oldalak olvasása alapján döntjük el, hogy a tartalom számunkra érdekes vagy unalmas. A kiállítás szempontjából az első molinó, ami az evangéliumról szólt, nem csupán érdekes ismereteket közölt, de átütő módon személyesen is megszólítja az olvasót: „Maga a szó görög edetű: ευαγγέλιον (ejtsd euangelion). Jelentése »jó hír«. De nem akármilyen jó hír! Csatamezőről küldött győzelmi hír és elítélteknek szóló közkegyelem. Az ókorban legtöbbször gyors lábú futárok vitték a hírt a csatamezőről az otthon maradottaknak. Ha feltűnt a hírnök a dombtetőn, riasztották a falut, és a nép kitódult elé. Elvárták tőle, hogy  ha hallótávolságba ér, kiáltsa a kulcsszót, aztán a részleteket kifejti majd, ha odaér. Ha azt kiáltotta: »Evangélium!«, a kezek a magasba emelkedtek, és üdvrivalgás tört ki, mert ez azt jelentette: »Győzelem!«” (Révész Árpád baptista lelkipásztor)

Visszatérve a könyvhasonlathoz az is meghatározó, hogy mi a történet vége, ami esetleg gondolatokat indít el bennünk, vagy cselekvésre késztet. Szeretnék újra idézni a kiállítás anyagából: „Isten Fia, Jézus Krisztus épp azért halt meg a kereszten, hogy ezzel eltörölje rossz döntéseink, bűneink büntetését, és felszabadítson egy új életre, amelyben kiteljesedhet Isten jó terve.

Ez itt a földön elkezdődik, amikor helyzetedet megértve kéred Istent, hogy lépjen be az életedbe, bocsásson meg neked, és tisztítson meg. Ő nemcsak elvégzi a szabadítást, hanem ez egy szövetség kezdete közted és közte, amelynek keretében szerető mennyei Atyaként fogja a kezed, és vezet végig az életen.

De még mindig van tovább, hiszen amikor véget ér a földi vándorutad, akkor meglátod őt színről színre, bekerülve az ő országába, ahol már nem lesz bűn, gyász, fájdalom, csak Isten öröme és dicsősége!” (Boros Dávid baptista lelkipásztor)

Azt gondolom, hogy ha valaki még soha nem hallotta a tiszta evangéliumot, és Biblia sem volt a kezében, de elolvassa az első és utolsó molinón található üzenetet, akkor érthetővé válik számára, hogyan kaphat bűnbocsánatot, és válhat Isten gyermekévé.

Végigtekintve a kiállításon olyan, mint egy időutazás. A  szeretetotthonban való sajátos módon való kihelyezése által pedig számomra személyes üzenetet is hordozott. Az épületbe lépve az aulában volt kifüggesztve az első molinó az evangéliumról, majd balra fordulva a folyosón a következő tíz tábla. Az életünkre vonatkoztatva mindannyian belépünk a születésünkkel a földi létbe, és az életünk folyamán találkozunk valamilyen módon az evangélium üzenetével. Talán átéltünk mi is az elődeinkhez hasonlóan lelki örömöket, megtapasztalásokat és megpróbáltatásokat, üldözéseket, ha nem is olyan formában, mint ahogyan azt a XVI. században tették az anabaptista keresztényekkel. A folyosó végén, az utolsó molinónál véget ért a kiállítás. Talán emlékszünk még a már idézett mondatokra: „De még mindig van tovább, hiszen amikor véget ér a földi vándorutad, akkor meglátod őt színről színre, bekerülve az ő országába, ahol már nem lesz bűn, gyász, fájdalom, csak Isten öröme és dicsősége!” (Boros Dávid)

Számomra fizikálisan is annyira szemléletes volt ennek az igazságnak a valósága, hiszen az intézményünkben a folyosó egy nagy elhúzható üvegajtón keresztül az ebédlőbe nyílik, ahol már várták az elkészített helyek és jutalmak (pl. habán motívummal díszített könyvjelzők) a Baptista500 résztvevőit. A vetélkedőn a lakóközösségből négy csapatban 26-an vettek részt. A 17 kérdésből álló feladványt már a vetélkedő előtt megkapták a csapatvezetők, így közösen tudták a kiállítás anyagából megtalálni a helyes válaszokat.

Érdekességként említeném meg, hogy a legidősebb, 103 éves résztvevőnk nem csupán a Baptista500-at, hanem annak idején a 400 éves évfordulót is megélhette. Több testvér nagyszülei, szülei még ismerték, sőt együtt szolgáltak azokkal a hitelődeinkkel, akik úttörő munkát végeztek a baptista gyülekezetek plántálásában, mint például Kornya Mihály.

Ezen kívül több más személyes kapcsolódási pontot is felfedeztek lakóink a kiállítást szemlélve, hiszen többen ott voltak 1989-ben Budapesten a Billy Graham-evangelizáción, de Szenczy Sándor fotóját látva is felidéződtek az emlékek, találkozások.

Az egyik kérdésre, tudniillik hogy mikor jött létre Magyarországon, elsőként Kiskőrösön az első szeretetház, az egyik lakónk a kiállítás nélkül is fejből tudta a választ, hiszen a nagypapája is ott volt az alapítók között.

A vetélkedő előtt néhány nappal  megkérdeztem a jelentkezőket, hogy sikerült-e minden kérdésre megtalálni a választ.

Többen azt mondták, hogy igen, aztán hozzátették, hogy a folyosón az egyik néni segített nekik, hogy melyik molinón találják meg a szükséges információt a kérdésre.

Példaértékű volt számomra, ahogyan ez a testvérünk szeretettel „mentorálta” a csapatától függetlenül is mindazokat, akik keresték a válaszokat. Egy bibliai ige jutott az eszembe ennek kapcsán: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,2)

Milyen jó, ha meg tudjuk osztani másokkal is azokat az igazságokat, amikre már magunk is eljutottunk.

A vetélkedő az ismeretek bővítése mellett nagyon jó alkalom volt egymás megismerésére, a közösség építésére is. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy ez a csodálatos kiállítási anyag a mi intézményünkbe is eljuthatott.

Csővári Katalin
mentálhigiénés munkatárs
MBE Filadelfia Integrált Szociális Intézmény