A szoba című filmmel január 28.-a, a hazai bemutató óta kerülgetjük egymást. Sokáig, ismerve a film témáját, hátterét, egyszerűen csak ki szerettem volna hagyni, aztán mikor február 28.-án megnyerte az Oscar-díjat (legjobb női alakítás: Brie Larson), egyszeriben megkerülhetetlenné vált.
Így tehát összeszedtem minden bátorságomat és megnéztem. Nagyon kellemesen csalódtam.
A film háttere: A 2008-as Fritzl-ügy híre az egész világot megrázta, mikor kiderült, hogy egy férfi 24 éven keresztül tartotta bebörtönözve saját lányát a házuk alagsorában elrejtett pincében, és ezalatt hét gyermeket nemzett neki, akik közül egy csecsemőként meghalt, hármat magához véve a felszínen nevelt, hárman pedig hosszú éveken át soha , egyetlen-egy pillanatra sem látták a napfényt. Az anya és gyermekei egy „véletlennek” köszönhetően végül kiszabadultak, azóta új személyazonosságot felvéve, a kíváncsi szemek elől elrejtőzködve élik életüket, és próbálják feldolgozni a tragédiát.
Emma Donoghue öt évvel ezelőtt megjelent Booker-díjas regénye, A szoba részben ennek a borzalmas esetnek az ihletésére született, de teljesen más oldaláról közelítve meg a dolgot.
A könyv egy ötéves kisfiú nézőpontjából íródott, akinek édesanyját, Joyt hét évvel korábban zárta be egy fészerbe egy hétköznapi ember álarcát viselő pszichopata. Közben megszületik Jack, édesanyja pedig elhatározza, hogy a körülményekhez képest a lehető legteljesebb életet fogja biztosítani a számára. Eközben próbálja elhitetni vele, hogy az egész világ az a kis sufni, amiben élnek, azon kívül pedig nincsen semmi. Mikor azonban a kisfiú ötéves lesz, már elég nagynak érzi, hogy beavassa őt a valóságba, és végre meg tudjanak szökni. Szabadulásuk után viszont a családba és a társadalomba való beilleszkedésük sokkal nehezebb és fájdalmasabb, mint ahogy korábban képzelték.
„A sötét és bizarr kiindulópont miatt az emberek könnyen félreérthetik a történetet. De ez a sztori valójában a szeretetről szól” – magyarázta az írónő.
„Annak a lehetősége tetszett meg ebben a történetben, hogy megmutathatjuk: a legnehezebb helyzeteket is képesek vagyunk túlélni a szeretet segítségével – mondta a főszereplőt alakító Brie Larson.
Hasonlót mondott a film megnézése után egy joghallgató nő is:
„Számomra az a film legfontosabb üzenete, hogy az anyai szeretet bizony tud olyannyira erős lenni, hogy még a mondhatni tragikus körülmények közötti fogantatás ellenére is képes a biológiai apa rémképétől teljesen elvonatkoztatva tekinteni a gyermekre, úgy, mint aki csak és kizárólag az övé.
Ez a szeretet a kiszabadulásukat követően, a nagymama viselkedésében is egyre inkább megnyilvánult. A nagyapa már kevésbé volt erős, az ő szemében a gyermek csak az életüket megnyomorító, szívfacsaró események „terméke”, legalábbis addig, ameddig a film bepillantást engedett a szereplők életébe. Nyilván tovább lehet gondolni a történetet, pozitívabb folytatással.”
Ez a film tehát az anyai szeretet erejéről szól. Minden szülőnek és leendő szülőnek kötelező látnivaló.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
