Pünkösd színei

Az év napjai, hetei, hónapjai pörögnek. Egyre gyorsabbnak tűnnek. Alig múlt el a karácsony, húsvét, s máris pünkösdöt ünneplünk. Pünkösd. Különös eseményekre emlékezik minden keresztény/keresztyén ember. Nem is olyan egyértelműek, történelmi jelentőséget, a szó szoros értelmében véve, nem is lehet tulajdonítani ennek a napnak, hiszen megfoghatatlan. Mégis óriási üzenete van, igazi mindent elsöprő ereje.

Ez az ünnep bennem színeket idéz. Nemcsak azért, mert általában a nyár kezdetével egyébként is minden olyan színessé válik. Hanem inkább egy kicsit úgy, mint ahogyan Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versében a színek határozzák meg mondanivalóját. A Pünkösd színei számomra olyanok, mint amit a napfelkelte fest meg a rónák végtelenjén. Bíbor, tűzpiros, narancsos és eleven sárga. A pünkösdi lángnyelvek színei is ilyenek. Inspiráló, dinamikus számomra a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. A megdermedt tanítványok megelevenednek, az érthetetlen események sora után, minden mozaik a helyére kerül. Minden felpezsdül, s egyértelművé válik. Az Isteni Lélek feloldja a nyelvek blokádját, bátorságot, erőt áraszt. Mindent átragyog a tűznyelvek vörös, bíbor, narancs és sárga lángja. A nagy áttörés megtörténik. Jézus Krisztus isteni volta egyértelmű lesz. S a Lélek által közvetített bátorítás erőt ad a tanítványi seregnek. Megszólalnak, tanúságot tesznek Jézus Krisztus isteni voltáról. Megnyernek embereket, úgy is mondhatnánk, a nagy „halfogás” története folytatódik, csak már mint emberhalászoké.

A Szentlélek  jelenléte ma is egyértelmű. A krisztusi ígéret – „Én azon­ban az igaz­sá­got mon­dom nek­tek: jobb nek­tek, ha én el­me­gyek; mert ha nem me­gyek el, a Párt­fo­gó nem jön el hoz­zá­tok, ha pe­dig el­me­gyek, el­kül­döm őt hoz­zá­tok.” (Jn 16, 7-8) – beteljesedett.

Sokszor nem tudjuk mit kezdjünk ezzel a Lélekkel. Megfakulnak a színek, miközben komoly vitákat folytatunk a szóhasználatról, lélek vagy szellem a megfelelő? Amíg a kifejezések jelentésén huzakodunk, elveszítjük életünk drága ajándékát, az időt, amit arra kapunk, hogy az Isteni Lélek jelen legyen cselekvő módon bennünk, általunk itt, földi életünkben. Hogy emberek értsék meg egymást, hogy életek szabaduljanak meg megkötözött, tehetetlen állapotukból, hogy szenvedők erősödjenek, sírók vigasztalódjanak, harcos felek béküljenek meg egymással.

A bennünk lakó lélek megtölti életterünket szeretettel, örömmel, jósággal, megszelídíti haragra lobbant igazságérzetünket, megbékéltet önmagunkkal, másokkal. Az értékét vesztett szavaknak, mint például a hűség, új jelentést ad, amivel állhatatosságra, kitartásra, elfogadásra és szeretetre tanít. Melyikőnk ne vágyna arra, hogy hűséges legyen hozzá a társa, hogy jósággal és megértéssel fogadják munkáját, hogy békességben, szabadságban teljenek a napjai. Ha a Szentlélek teret kap, megtermi gyümölcsét. Nem üres szél az, ami átsuhant ott akkor Pünkösd ünnepén Jeruzsálemen. A lángnyelvek élénk pirosa melegséget áraszt. Felolvasztja a dermedt szíveket, melegsárga árnyalata tetterőt sugároz. Megszentelt életet kínál fel. Rezignált szürkeségbe süllyedt hétköznapjaink megelevenedhetnek, amikor a narancssárga fény átragyog rajtuk.

A felkelő nap fénye láttán megállunk egy pillanatra, s azt mondjuk, gyönyörű. Milyen giccses lenne, ha lefestenénk. A Szentlélek tüze ugyanígy megállít bennünket egy pillanatra. S azt mondhatjuk, milyen giccses, ha álszent módon próbálunk jók lenni, küszködve irigységgel, rosszakarattal, hamissággal, haszonvággyal. A színekkel játszhatunk, de Isten Lelkével korántsem. A Pünkösd ezért olyan komoly ünnep. Üzenete kiteljesíti a megelőző ünnepeinket. Jézus Krisztus megváltó munkáját megkoronázza, amikor az Atyához megy, s elküldi Isten Szentlelkét, hogy velünk legyen folyamatosan, pártfogóként, tanácsadóként, vigasztalóként. Segít nekünk olyan kiteljesedett életet élni, amit emberi törekvéssel csak hamisítványként mutathatunk fel. Pál tanácsát lényeges megfontolnunk: „Ha a Lé­lek ál­tal élünk, ak­kor él­jünk is a Lé­lek sze­rint.”(Gal 5,25)

Aranyozza be pünkösdi ünneplésünket az isteni Lélek megtisztító tüze. Adjon olyan bátorságot, erőt nekünk, a mai, dekadens, közönyös, cinikus világban élő gyermekeinek, aminek erejével jelen lehet Isten Szentlelke általunk, mert a Lélek szerint élünk, Őbenne vagyunk, hogy

„fé­le­lem nél­kül szol­gál­junk neki, szent­ség­ben és igaz­ság­ban őe­lőt­te éle­tünk min­den nap­ján.” (Lk 1, 74/b-75)