Bemerítés Szokolyán

2024. május 19-e jeles napként vonul be a Szokolyai Baptista Gyülekezet krónikáiba, öt év után újra hitvallókat ünnepelt a dunakanyari közösség. 

Révész Eszter (16) keresztény családban nőtt fel, mindig járt gyülekezetbe, vasárnapi iskolába, nyaranta táborokba, ahol a családi áhítatokon túl istenélményeket élt át. De ezek idővel elhalványultak és nem hoztak várt változást.

„Egyre közömbösebb lett Isten, s a saját fejem után mentem, nem jó döntéseket hoztam, amik nem a legjobb irányba vitték az életemet, valamint voltak nehézségek is, amiknek nem értettem az okát, hogy Isten miért enged meg ilyet. Aztán volt egy pont, amikor rádöbbentem, hogy korántsem tökéletes az életem, ennek az oka, hogy eltávolodtam Istentől, elutasítottam őt, de ő mindig velem volt és megóvott, csak el kellett fogadnom kegyelmét, szeretetét, amit naponta felkínált. Ebben a folyamatban, hogy mindezeket elhiggyem, megtapasztaljam, sokat segítettek a szüleim, családom, a gyülekezet, valamint a konfik, keresztény táborok, ahol csodálatos embereket ismertem meg. Egyáltalán nem lett zökkenőmentes az életem, viszont ezerszer jobb így élni a mindennapjaimat, hogy egyre erősebb személyes kapcsolatom van Istennel, aki mindig velem van.”

Varga Mária (39): „Egy hónapos voltam, amikor megkereszteltek, ami a szüleim döntése volt. Igyekeztek legjobb tudásuk szerint vallásosan nevelni, amitől tinédzser lázadásom következményeként 19 évesen elfordultam. Kilenc évig éltem azt az életet, amitől mindvégig tiltottak a szüleim. Nem voltak elveim, szabályok, értékek az életemben. 30 évesen, az első műtétem előtt döbbentem rá, hogy Isten kezében van az életem. Lehet az orvosnak rossz napja, lehet áramszünet, lehet bármilyen körülmény, az életem fölött nem én döntök. Szembesülnöm kellett azzal, hogy nem én irányítom az életemet. Az ezt követő éveket istenkereséssel, Isten megismerésével töltöttem. Szép lassan fejtette le Isten az ellenállásomat, akár a hagyma héjait. Egy könyv, egy baráti beszélgetés, egy közösség, egy ének formájában, szelíden szólt hozzám. Apránként restauráltam a gyerekkoromból hozott istenképet, és romboltam le azokat a tévhiteket, hiedelmeket, amik távol tartottak Isten szeretetétől. Nehéz volt számomra elhinni, hogy Isten már magzatkorom óta szeret, hiszen nem tervezett és nem várt gyerek voltam. A megtérés számomra nem egy pillanat volt, hanem egy évekig tartó folyamat. A hitemet a baptista felekezet keretein belül tudom leginkább megélni. Itt Szokolyán olyan erős, megtartó közösségre találtam, amiben a kisfiamnak is gyökereket és szárnyakat is tudok adni.”

Az ünnepélyes hitvallást és a bemerítést a gyülekezet pásztora, Gáspár Botond végezte, ezután Meláth Attila, a Váci Baptista Gyülekezet lelkipásztora prédikált Fülöp és az etióp kincstárnok történetéből, a pünkösd színeiről és a mártírságról. Szenvedélyes szavai mindenkihez szóltak a telt házas imaházban. Két nőtestvérünk életéért kézrátétellel imádkoztunk, kérve a Szent Szellemmel való betöltekezésüket, majd emlékezetes köszöntések után örömteli szeretetközösségben koronáztuk meg az ünnepi istentiszteletet.

Őszinte vágyunk, imakérésünk, hogy legyen még sok megtérőnk, elköteleződőnk, valláskárosultságból gyógyuló, és erősödjön meg közösségünk imaélete, missziója.