Egy akarattal egy felekezetileg sokszínű településen

• Szöveg és fotó: Szegfű Katalin

Évente más-​más városban rendez missziói napot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) októberben, a reformáció hónapjában. Idén a felekezeti sokszínűségéről és élő ökumenizmusáról ismert Békéscsaba volt a helyszín október 13-án.

Ezen a vasárnapon a különböző keresztény közösségek körében más felekezetek lelkészei hirdették Isten igéjét, majd este közös istentiszteletet tartottak a kétszáz éves evangélikus nagytemplomban a csabai keresztény hívek sokasága részvételével. Igehirdetésében Fekete Károly a Máté evangéliumának 18. fejezetében olvasható adós szolga példázata alapján az isteni és emberi megbocsátás témáját állította középpontba. A tiszántúli református püspök arról beszélt, hogy Isten megelőlegezi szeretetét, és számos igehely igazolja a Szentírásban, hogy végtelenül irgalmas hozzánk. Mivel Isten elképzelhetetlenül nagy kegyelemmel van az emberek iránt, mi sem lehetünk kegyetlenek egymással. A keresztény ember életének a vége nem olyan lesz, mint a példázatban szereplő adós szolgáé, mi bocsánatot kaphatunk életünk adósságára – fogalmazott a református elöljáró.

A közös záró istentisztelet liturgiájában azok a lelkészek, egyházuk missziói vezetői vettek részt, akik néhány órával korábban a sajátjuktól eltérő felekezetű közösségben tartottak prédikációt. Igeolvasással, imádsággal és bizonyságtétellel Pintér Imre pünkösdi, Vadnai Zoltán református, Szeverényi János evangélikus, Durkó István baptista és Gyurkó József metodista lelkész, valamint Szentirmai Róbert ortodox pap szolgált.

Az evangélikus felekezet képviseletében Szeverényi János ezen a vasárnapon a római katolikus templomban hirdette Isten igéjét a reggeli szentmisén. A békéscsabai gyökerekkel rendelkező nyugalmazott missziói lelkész a gazdag ifjú példázata alapján beszélt a katolikus hívekhez, kiemelve, hogy szükségünk van a pénzre, a földi javakra, de Isten szabaddá akar tenni mindentől, így a vagyontól való függéstől is. „Az a te Istened, amin a szíved csüng. Kívánom, hogy csupán Isten szeretete kössön minket, mert áldássá így lehetünk” – fogalmazott a lelkész, aki hitet tett a felekezetek közötti együttműködés mellett, mert – ahogy rámutatott – ez Isten akarata, és az ő áldása van rajta.

Az esti záróalkalmon Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára Az ökumené helyzete Magyarországon című rövid előadásában a mozgalom főbb állomásairól, feladatairól és mai kihívásairól adott áttekintést. A világ összes keresztény egyházának egyesítésére irányuló ökumenizmus országunkban több mint nyolcvanéves múltra tekint vissza. Annak a gondolata, hogy a keresztény egyházak többre jutnak együtt, mint külön-​külön, egy igazán vészterhes időszakban, 1943-ban fogalmazódott meg. Ekkor református és evangélikus vallási vezetők együtt léptek fel az üldözött zsidók összegyűjtése, munkatáborokba deportálása és megsemmisítése ellen. A megalakuló Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága később több szervezeti átalakulás után 1957-ben kapta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevet, és ekkortól gyorsult fel a tagfelvétel. Előbb a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház nyert felvételt, aztán a magyar ortodox egyház, bő tíz éve pedig a Magyar Pünkösdi Egyház is. A hatvanas években kezdett kialakulni a MEÖT szervezésében az ökumenikus imahét és a reformáció emléknapjáról való október 31-ei megemlékezés. A Magyar Katolikus Egyházhoz való közeledés nyomán adták ki a Miatyánk, az Apostoli hitvallás és a Niceai hitvallás ökumenikus szövegét.

A MEÖT missziói napját évente más-​más városban tartják (tavaly Kaposváron, előtte Nyíregyházán rendezték meg), hogy a mozgalom céljai világossá váljanak az adott település keresztényei és a társadalom szélesebb köre számára is. A szervezésbe mindig bevonják a helyi közösségek lelkészeit is, hiszen a közös imádkozás, az igehirdetés és az igehallgatás révén ez az alkalom a hívek egymáshoz való közeledését, egymás jobb megismerését, a teljesebb elfogadást és az egy Istenben való közös hit fundamentumán a helyi közösségekben a kapcsolatok elmélyítését is szolgálja.