A B.I.O.L.K. kupa egy csapatkapitány szemével

Egy rövid bemutatkozással kezdeném: 19 éves vagyok, Vácon születtem és itt is lakom, 2 éve vagyok a Váci Baptista Gyülekezett bemerített tagja.  

Június 11.-én egy fiatalos csapattal mi is neveztünk a B.I.O.L.K. focibajnokságra.

Áprilisban volt egy bokasérülésem így nem tudtam focizni, tehát én voltam a csapatkapitánya, edzője a gárdának. Mi most vettünk először részt egy ilyen megmérettetésen.

Nem tudtunk sokat edzeni, és sokkal fiatalabb csapattal mentünk mint az átlag, tehát a cél a részvétel, és a jó szórakozás volt.

Bár Budapest közel van számunkra, de mivel én navigáltam az első kocsit, ezért egy jó nagy kerülővel értünk csak oda. A helyszín nagyszerű volt: egyszerre hat pályán folytak a meccsek.

Az első meccsünkön még kicsit megilletődöttek voltunk, így jó pár gólt kaptunk, de a becsület gól megvolt, hasonlóan a második meccshez, ahol tízet kaptunk az első kiemelt csapattól (ők voltak az egyik legerősebbek). Nagyon büszke vagyok a srácokra, hogy nem adták fel és nagy lelkesedéssel vágtak bele a harmadik meccsbe ahol szintén kikaptunk. Érzésem szerint ellenünk fújtak és megérdemeltük volna a döntetlent vagy egy szoros meccses vereséget, de lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem.

Másokkal beszélgetve úgy hallottam, hogy a bíráskodással mindig is volt probléma,de hát a világbajnokságon is vannak furcsa bírók, ezzel nagyon nem tudunk mit csinálni, csak becsületesen játszani és türelmesen szeretettel fordulni ilyenkor is egymáshoz, ahogy Pál is tanítja Timóteusnak és nekünk is.

A második meccsünk után volt egy rövid evangelizáció, amit ha jól emlékszem a József utcai gyülekezet lelkipásztora tartott. Nekem nagyon tetszett éreztem, hogy Isten hozzám is szól és bár rövid volt, rengeteg üzenetet tartalmazott számomra.

Külön tetszett, hogy miután csoport negyedikként kiestünk nem kellett egyből hazamenni, hanem a kiesők közt büntető párbajokkal ki lettek osztva a 17-32. helyek. Sőt a végén kaptunk egy oklevelet a 27. helyezésünkért, amire nagyon büszkék vagyunk!

Mi 12 fős csapattal jöttünk erre a tornára, úgy voltunk vele, hogy sok cserénk lesz, jobban fogjuk bírni fizikálisan, hisz forgunk. Tévedtünk ezzel csak azt értük el, hogy nem játszott úgy igazán senki eleget se ahhoz, hogy jól érezze magát se ahhoz, hogy beleszokjon a meccsbe. Konklúzió számomra, hogy 8-9 fővel végig lehet csinálni a kupát, nem kell túl sok csere így mindenki sokat tud játszani.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy egy ilyen csapattal részt vehettünk ezen a nagyszerű alkalmon, és azért is, mert azóta még jelentkezett pár srác az ifjúságból, akik jönnének, így lehetséges, hogy az őszi kupára már két váci csapat is megy!