November első hétfője világszerte jelentős nap a baptista nők életében. Ez az a nap, amikor legalább egy kis időre kilépünk saját köreinkből, s néhány rövid gondolat erejéig bepillantunk más földrészek, más országok asszonyainak sorsába, imakérésébe. Megpróbálunk ráhangolódni mások örömeire, fájdalmaira, valahogyan megélni, hogy „egymás terhét hordozzátok”.
Azt is látnunk kell, hogy amikor a Baptista Nők Világimanapját világszerte meghirdetjük, sokan vannak, akik nem tudnak ezzel mit kezdeni. Ráadásul olyan furcsa, életidegen és annyira messze áll tőlünk, ahogyan a Fidzsi-szigeteken élő nők küzdenek a mindennapjaikkal, vagy az ausztrál bennszülöttek mit tehetnek az életminőségük javításáért, vagy esetleg miként reagáljunk a Távol-Keleten születendő vagy már megszületett kislányok elleni diszkrimináció folytán elkövetett durva bánásmódra, esetleg a leánymagzatok elleni kényszerabortuszra.
Hadd hozzam most néhány képben az olvasó elé, mégis miért és kikre gondolhatunk imádságainkban, hiszen azt már látjuk, hogy szűkül körülöttünk az információáradat révén a világ, s az események hullámverései hatnak a saját helyzetünkre is.
A Baptista Világszövetség női tagozatának elnöksége találkozott a tavasz folyamán Londonban. Ezek a találkozások engem mindig mélyen meghatnak. Rádöbbenek, hogy ugyan a körülményeink sokfélék, de az emberi lélek, a tervek, a vágyak, a szándék, hogy Isten szolgálatában hűséggel haladjunk előre, minden kontinens képviselőjében ugyanaz. Nők vagyunk, akik keresik a helyüket a társadalomban, gyülekezetben, a családban. Nők, akik dolgoznak, küzdenek, harcolnak, néha apró hétköznapi helyzetekkel, máskor nagyon komoly társadalmi igazságtalanságokkal. Nők, akik a megmozdulásainkkal arra törekszünk, hogy a bennünk élő, bennünket éltető Jézus Krisztus jelen legyen, bármerre is vagyunk, bármit is teszünk ebben a világban.
Máskor meghat, ahogyan átélhetem a jó Atya oltalmát, hiszen egy másik tavaszi utazás során épphogy csak elhagytam a brüsszeli repülőteret, másnap rázta meg a világot az ottani robbantás híre. De a szívemben nemcsak az oltalomért volt hála, hanem azért az élményért is, amit a belga baptista asszonyok között élhettem át. Isten Lelke egységet kovácsol, megújít és megerősít mindenkit, aki ezt hittel kéri. S ez történt a belga baptista testvérek körében. Friss erővel, egyre erősödő hittel, Isten igéje utáni őszinte vágyakozással töltötték napjukat a konferenciára összegyűlt asszonyok.
Az Európai Baptista Szövetség vezetői körében súlyos, Európát érintő kérdésről gondolkodunk együtt, keresve a választ, mint baptista közösségek hogyan reagálhatunk az országainkra nehezedő feladatokra, milyen választ adhatunk ezekre a kihívásokra. Birminghamben (Anglia) tarotta ezt az ülését a föderáció vezetése a tavasz végén.
Sajátos egységet képviselnek a cseh és szlovák asszonyok a két szövetség életében. Az évente közösen megrendezett nőkonferencia szinte a cseh és szlovák baptista testvérek találkozójává növi ki magát. Nagy élmény látni a közösség örömét, egymás erősítését a szolgáló életre.
A nyáron alkalmam volt részt venni a Baptista Világszövetség éves közgyűlésén Vancouverben, Kanadában. Sokszor elgondolkodom ilyenkor, milyen különös, a kulturális különbségek ellenére mennyire egyértelmű, hogy mi mind testvérek vagyunk Krisztusban. Hasonló a világlátásunk, közösek a céljaink, tenni, cselekvően részt venni a misszióban, Krisztust bemutatni az embereknek, s vigyázni, őrizni, de munkálni ezt a földet, melyet ránk bízott a nagy Gazda. Megható mozzanata volt a közgyűlésnek, amikor a záró imaórán a képernyőn forgó földgömbön megjelentek a Baptista Világszövetséghez tartozó országok nevei, s a csendben, minden résztvevő lelkében egy-egy fohász szállt fel azért az országért. Éreztük, egymásra vagyunk bízva, nem létezhetünk a testvéri közösség nélkül. Micsoda gondviselése ez a mennyei jó Atyának!
Az ősz talán még több élményt tartogatott a nemzetközi kapcsolatok terén. A Norvég Baptista Nőszövetség 100 éves jubileumát ünnepelte szeptember elején. Hosszú idő, de a gazdag örökség jó kezekben van. A norvég nőszövetség mind a mai napig kitartóan, hűségesen jelen van nemcsak az országukon belüli, de a világméretű misszióban is. Követendő példát mutatnak, s bátorításként hatnak a többi európai közösségre is, megélve és megláttatva, hogy mennyire megtapasztalható Isten áldása a hűségen.
A finn baptista nőtestvérek is kitartóan teszik a dolgukat a misszióban. Ezek az országok kemény talajt munkálnak, hiszen a szekularizáció, az elvilágiasodás vastag válaszfal Isten és ember között.
Az Európai Baptista Szövetség Tallinban tartott éves ülése a baptista identitás kérdését járta körbe. Ezen az alkalmon röviden vehettem csak részt, mert a lengyel nőtestvérek tisztségviselőket választó konferenciájára kaptam meghívást szolgálatra. A lengyel nőtestvérek is arról tettek bizonyságot, hogy a nők közötti egység, a nők szolgálata komoly erő minden szövetség, egyház, közösség életében. S hogy a nők nemcsak időskorban vágynak együtt szolgálni, hanem nagy áldást élhetnek át, amikor fiatalon beállnak Isten ügyének képviseletébe.
Imádságunkat a nőtestvérek szolgálatáért hadd fejezzék ki a zsoltáríró szavai:
„Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!” (Zsolt 90,16)
Ujváriné Szabó Anikó
az Európai Baptista Nőszövetség elnöke
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!
